Ismét megjelent 5 milliárd értékű munkásszállás fejlesztő pályázat. Az előző ilyen kapcsán hívtam fel az előkészítetlen belföldi vendégmunkás (szakszóval migráns) telepítések veszélyeire a figyelmet, amiért jól meghurcoltattak a kormánymédiában. Ez évben valószínűleg nekilátnak a Fradiváros építésének, ahol meg komoly szükség lesz nem csak szakképzett munkaerőre. Mivel Kőbánya nem a központi akarattal szembeszálló kerület, kicsi az esélye annak, hogy ha „kell”, ne legyen. Az ügy kőbányai vonatkozásait mérlegelve sokkal inkább az derül ki, hogy ha változatlanul nem foglalkozik a helyezettel érdemben a vezetés, mindez csak a kőbányainak nem lesz jó.

A kép illusztráció, a weblap oldal egy részének másolata. Forrás: hirado.hu   Eredeti weblapfotó és képaláírás: A X. kerületi Maglódi úti Munkavállalói Hotel épülete egy tükörben  - MTI Fotó: Bruzák Noémi

Egy sor olyan döntés született „felső szinten”, ami bizony nagyban befolyásolja a kőbányaiak rövid-, közép- és hosszú távú életét. A baj az, hogy Kőbánya vezetésnek változatlanul esze ágában sincs rákészülni arra, hogy az idepottyintott dolgokat a kőbányaiak hasznára tudják fordítani. „Nem a mi projektünk”, „Nincs ráhatásunk” és egyéb magyarázatokkal lépnek tovább, ami a szavak szintjén „igaz”, de abban nem, hogy az idekerülő dolgoknak az előnyeit élvezhetik vagy a hátrányait fogják vastagon megfizetni és főleg kötelezően elviselni a kőbányaiak. 

Mivel nem a saját kútfőből kitalált fejlesztések valósulnak meg, hanem a kormánydöntéssel a kerületre „pottyantott” ötletekhez – függetlenül attól, hogy szüksége van-e arra Kőbányának vagy sem – az önkormányzatnak muszáj asszisztálnia.

Ezek között a döntések között voltak a népligeti Fradiváros projekthez csapott újabb milliárdok, és a munkásszálló-építési programhoz való csatlakozás lehetőségének meghirdetése. Bizony, Kőbánya szempontjából a kettő szorosan összefügghet.

A sportkomplexumból még ugyan egyetlen fal sem látszik, de az nagyjából „elképzelhető” (már tudható), hogy melyik, a Fideszhez közel álló építőipari cég nyeri el a neki jókora bevétellel kecsegtető munkát. És ugye ehhez munkásemberekre is szüksége lesz, nekik meg – a magyar munkaerőpiaci helyzetre tekintettel – feltehetően „lakniuk” kell majd Budapesten valahol. És nyilván az a költséghatékony megoldás a beruházónak és a kivitelezőnek, hogy ha a munkásai néhány busz-vagy villamosmegállónyira laknak csak a munkaterülettől.

A kormány által közzétett munkásszálló-építési program részleteiből viszont az derül ki, hogy a leendő „nyertesek” vagy anyagilag jól álló önkormányzatok lehetnek, akik kipótolják vastagon a pályázati pénzt (Kőbánya a helyi propaganda szerint ilyen a maga legalább 8 milliárdos „likvid” vagyonával) vagy csak minimális komfortfokozatú tömegszállások kialakítására lesz lehetőség. Olyanokra, amelyek nem a kvalifikáltabb réteg számára biztosít ideiglenes(?) lakhatási lehetőséget. Az általam javasolt, sokkal emberibb családi szállásmegoldás pedig szóba sem jöhet.

És bár Kőbánya vezetése egyelőre csak „fontolgatja” („gondolkodik rajta” – a polgármester szóhasználata szerint) a programba való beszállást, nagyot csodálkoznék, ha valamilyen formában, valamilyen rendelkezésére álló ingatlan biztosításával ne szállna ebbe bele, ha mondjuk a Fradiváros igényei kapcsán „szólnának”.

Néhány hónapja még engem támadott le (feltehetően helyi megrendelésre) a kormányzati propagandagépezet, a kőbányaiak nyugalmáért felemelt szavaimat kiforgatva. Kőbányán meg – nem szokatlan módon – politikai haszonszerzéssel meg mindenféle álhírterjesztéssel támadtak be. Erre fel mi történik? A közmédia az új munkásszálló pályázati programról szóló hírt az „emblematikus”, Harmat utcai munkásszálló fotójával illusztrálta, sokaknak szerintem mintegy azt sugallva, hogy bizony Kőbánya a vidéki melósok otthona (is) lehet.

Mint ahogy most is, akkoriban is hangsúlyoztam, hogy nem azzal van a baj, hogy vidékről jönnek ide „szerencsét próbálni” vagy csak jobban megélni, hanem azzal, hogy sem velük, sem az itt élőkkel nem törődve kezelik a helyzetüket. A tömegszállásokkal csak azt érik el, hogy kiszakítsák őket lakóhelyükről, a családjukból. Az ideiglenes, a pihenés mellett „szabadidőt is itt tölteni szándékozó”, „ismeretlen” Kőbányán lakók száma a munkásszállókkal meg csak emelkedhet. Ez pedig – kőbányaiak fejtették ki a véleményüket erről – nem feltétlen szép, „régi emlékeket”, de főleg tapasztalatokat idéz fel a kőbányai munkásszállók „fénykorából”.

Lehet erre azt mondani, hogy „nem fontos”. De a várható következményeknek ez csak egy felkészülést igénylő darabkája. Az előkészítetlen döntések hozadéka lehet más is: Kőbányát terheli majd az építkezésekből fakadó zaj- és porszennyezés, a megnövekedő közúti forgalom is. Ezekkel a nagyon komoly problémákkal senki nem foglalkozik – legalábbis én nem látom, hogy a kerület vezetése törekedne erre.

A Fradiváros meg ugye annak az FTC-nek a szívügye (és biznisze?), amelynek elnöke a Fidesz pártigazgatója, az anyaegyesület tulajdonolta FTC Labdarúgó Zrt-nek vezérkarában pedig ott ül Kőbánya polgármestere. Csak, hogy mindenki lássa, ki kinek az érdekeit képviseli…


TÉNY+

A munkásszállás kialakítási pályázatról beszámoló hír (kőbányai fotóillusztrációval)
https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/01/05/ujra-lehet-palyazni-munkasszallok-epitesere/

Az új pályázat tájékoztató anyaga
http://www.kormany.hu/download/c/58/41000/Munk%C3%A1ssz%C3%A1ll%C3%A1s%20program%20%C3%BAtmutat%C3%B3.pdf