„Érdekes cikk jelent meg az interneten egy bírónő „tollából”, a kutyákkal történő együttélés szabályai jogi vonatkozásaival kapcsolatban. Kis hazánkban, így a főváros egyes kerületeiben számos rendelet jelent meg arról, hogyan lehet kutyát – főleg közösségi téren – tartani: hogyan lehet sétáltatni, futtatni, egyáltalán életteret kapnia az ember legjobb és legősibb barátjának. Úgy látszik, egyre inkább elfogadást nyer hatósági szinten, hogy védjük a rákosi viperát, az énekesmadarakat, a verebeket, meg számos olyan populációt, amely az utóbbi időben a civilizáció által kihalásra ítélt; hogy az utókor is tudja, mely fajok éltek az emberrel együtt.

Minden polgármester azt mondja, sok a kutya, kevesebb kellene belőle. Meg hivatkoznak felelős ebtartásra. Az utóbbival egyet is értek, na de a módszerek! Azt mondják, ők is végzik a kis- és nagy dolgukat, mint mi, emberek: pisilnek, kakilnak! Micsoda dolog ez! Egyetértek, egy felelős ebtartó összeszedi. amit kedvence maga után hagyott, ez a minimum. Na de: azért az mégiscsak túlzás, hogy kitiltjuk őket közterületeinkről, közparkjainkból! Mindegyiket, akár csippes, akár nem! Pedig arra kényszerítettük őket, hogy legyenek ellátva azonosításra szolgáló csipekkel.

„Kérdezte” Lufi kutyám: „én betartottam a rendeletet, csippes lettem, rendszeresen állatorvos nénihez megyek, oltanak, szót fogadok, visszamegyek, ha hívsz, és Kőbányán mégsem mehetek még pórázon sem a parkba, a többiekhez?”. Mondtam neki: mehetsz a 14 kutyafuttató valamelyikébe. Kiröhögött, majd ezt válaszolta: „Láttad azok állapotát, akarod, hogy beteg legyek, vagy szerinted a Gyakorló utcai 20-szor 3 méteres futtató, két részre osztva az én mozgásigényem? Tudok ott szocializálódni?” És hivatkozott az általa kedvelt Csányi Vilmos kutyaetológus írásaira. Majd így folytatta: „Azt hiszi ez az önkormányzat, hogy az évi egyszeri kutyaszépségversennyel kielégíti a mi 365 napunkat? Nekem nagyon jó, hogy egy nagy kertes házban lakom Gizivel, és ketten bármikor futkározhatunk, de ez mégsem pótolja azt az igényünket, hogy más kutyákkal is játszunk, más kutyákat is megismerjünk. Ez nekünk nagyon fontos, még ha nem minden ember van tisztában ezzel. Mi ebből tanulunk. Az együttélés szabályait. Te is közösségben élsz, nemcsak a kertedben. Pedig ott vagyunk mi is és mégis van igényed, hogy el szeretnél menni máshova is. Na, mi is pontosan így érzünk, nekünk is kell a nyargalászás, a tücsökkeresés, a más kutyákkal futkározás, ahogy ti nevezitek, egy kutyabarát környezet. Ez nem a világ, pusztán egy kis szelete. Ahol szabadok vagyunk, látszólag, mert mindig ott vagytok mellettünk. Nem vagyunk felügyelet nélkül. Hiszen mi iskolázottak vagyunk, tudjuk mi a parancs. Az oktondiakat meg kell tanítani rá, de minden kutyus megtanítható. Tudjuk, nem mindenki szeret bennünket, minthogy az embereket sem szereti mindenki. Mégsem tiltják ki őket a parkból. Pedig vannak embergyűlölők.”

Nos, Lufi, mondtam neki, a kőbányai képviselő-testület többsége kutyagyűlölő, és kitilt téged fajtársaiddal együtt a szeretett parkodból. Nem azért, mert megharaptál valakit, nem azért mert a gazdi nem szedte össze a kakit, hanem azért, mert kutya vagy. Még pórázon, szájkosárral sem keresheted fel kedvenc gödrödet, mert a gazdit nagyon-nagyon sok pénzre megbüntetik. Több pénzre, mintha szabálysértést hajtott volna végre veled. Ugyanis a kőbányai közösségi együttélési rendelet 5 ezertől 200 ezer forintig tartó szankciót köt ki.

Az elején említettem a bírónő okfejtését, amit egy másik kerületnek a kőbányaihoz hasonló szabályozása után írt. A 2012. évi szabálysértési törvény 193 paragrafus (1) bekezdésére hívta fel a figyelmet:

„Aki a felügyelete alatt álló kutyát

a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,

b) természeti vagy védett természeti területen , vagy vadászterületen….póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja

c) szájkosár vagy póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön …..- szállítja, szabálysértést követ el.”

És ennek büntető tétele 5 – 50 ezer forint!

Magyarul: az az eset arra vonatkozik, ha felügyelet nélkül hagyja, tehát nem arra az esetre, ha felügyelőként ott a kutya gazdája. Ezért felvetődik, hogy ez a szigorítás alkotmányellenes. Hogyan lehet egy parlament által hozott jogszabályt felülírni egy alacsonyabb szintű jogszabállyal, azaz helyi rendelettel? Ez olyan mintha Kőbánya felé helyezkedne a magyar jogrendszernek.

Várom a jogban járatos netezők érvelését! Mivel én sem vagyok jogász, de azért érdekelne!

Ugyanakkor van még valami!

A kőbányai képviselő-testület hatályos szervezeti és működési szabályzata szerint ugyanis a kerületi polgárok széles körét érintő rendelettervezetet társadalmi egyeztetésre kell bocsátani, legalább az önkormányzat honlapján keresztül – na, ez a közösségi együttélési rendelet esetében elmulasztották! Vagyis a testület többsége úgy alkotott egy rendeletet, hogy a saját maga által alkotott regulákat sem tartotta be! Ráadásul ezt éppen az önkormányzat ismerte el a közleményével, amiben azt írták, hogy a kutyás civil csoportokkal majd csak ezután egyezkednek!

Azt is meglebegtették, illetve azzal hitegették a hivatallal tárgyaló kutyás küldöttséget, hogy majd a megbeszélések után változhat a rendelet kutyás pontja. Feltételes módot („dől majd el”) használtak. Sajnos ki kell ábrándítanom az érintetteket: ugyan napirendre kerülhet a módosítás, de egyáltalán nem biztos, hogy a képviselő-testület többsége azt meg is szavazza. Előfordulhat, hogy „véletlenül” a többség – valamilyen sugallatra – tartózkodni fog. Ez ugye az elutasítás finomabb formája… Már ha eljut idáig. Mivel ki van hirdetve, nincs semmilyen módosítási kényszer.

De még maradnék az említett sajtóközleménynél. Abba most nem mennék bele részletesebben, hogy – a hírek szerint – még az ominózus megbeszélés előtt ez a papíros várta a delegációt; ez nagyjából kijelöli a jövőbeli egyeztetések menetét.

Viszont a közlemény megfogalmazásából látszik, hogy az önkormányzat által megbízott kommunikációs tanácsadó cég kiválóan alkalmazza a tankönyvi kríziskommunikációt: a felmerült igazi probléma szempontjából lényegtelen adatokat, eseteket említ (kutyaszépségverseny, többmilliós költés), hogy jó színben, illetve a kutyások általános helyzete iránt érzékenynek tüntesse fel magát. Azaz összességében úgy „adja el” a kitiltást, mint ha az igenis a felelős kutyatartók érdeke lenne.

Időközben reagált Kőbánya polgármestere is a „támadásokra”. Megint csak a sajátos kommunikációra hívnám fel a figyelmet. Azt írta Facebook-oldalán a médiában nagy port kavart ügyről, hogy „tényeket súlyosan elferdítő híresztelések” jelentek meg, illetve azt, hogy „egyetlen ebet sem tiltunk ki a kerületből”. A polgármester olyat cáfol, ami nincs, hiszen egyetlen egy médium sem azt közölte, hogy a kutyákat a kerületből tiltják ki, hanem azt, hogy a helyi (köz)parkokból; a hivatkozási alap mindenhol a tiltást megfogalmazó rendelet volt. Vajon, mi abban az elferdítő, ha a tiltást tiltásként értelmezik?

A polgármester továbbá azt írja, hogy külön területük lesz a kutyásoknak és a kutyanélkülieknek, és „a zöldfelületek megosztott használatára vonatkozó új szabályok csak az idén júniusban lépnek hatályba”; a helyzet az, hogy képviselőként többször is elolvastam a rendelet szövegét, de ilyen új szabály-kitétel nincs belefogalmazva. De hát nyilván mindenki más bugyuta, aki azt hiszi el, amit kőbe véstek, és nem azt, amit mondanak neki…”