A "hiánypótló" Kőbányai kutyás kalauz után ismét egy egyedi, majdhogynem szamizdat jellegű kiadványt jelentetett meg a kőbányai önkormányzat Vigyázzunk Kőbányára! címmel. Gyanútlan hon- és kőbányai polgárként hirtelen azt hittem a Szent László-szobrot és -templomot ábrázoló borítóból és a hangzatos címből, hogy esetleg a kerület épített és természeti értékeit, örökségeit gyűjtötték össze – amire valóban vigyázni illik mindannyiunknak.

Ám a borító apróbetűs része, az alcím tudatta, hogy itt egész másról van szó. Az alcím (A közösségi együttélés alapvető szabályai) már világosan jelezte, hogy mi vár beljebb…

Igen, az a sokat vitatott, tavaly decemberben elfogadott közösségi együttélés rendeletben leírtakat tudatja mindenkivel. De hadd idézzek-e kiadványból:

„A Kőbányai Önkormányzat az elmúlt években mindent megtett azért, hogy szép szóval, figyelmeztetéssel és tájékoztatással vegye rá a kerület rendjét megzavarókat a szabályok betartására. Sajnos többnyire eredménytelenül. A közösségi együttélés szabályairól szóló rendeletet abban a reményben hozta az önkormányzat, hogy mindenki megérti: Kőbánya rendje, rendezett környezete nem csak az élhető mindennapok, hanem gyermekeink jövője szempontjából is létfontosságú.” – írta afféle magyarázatként a kiskönyvbe a polgármester.

Önmagában a szabályrendszerrel talán nem is lenne probléma, ám a tálalása már az. Jól láthatóan, vastagon kiemelik benne a büntetési tételeket – hogy még a szerény keresetű jövendőbeli, potenciális renitens is meghunyászkodjon. Plusz még azt is sulykolják, hogy mi mindent nem lehet megtenni Kőbányán, mert különben lesújt a közterület-felügyelő képében megjelenő bakó. Ha úgy veszem, ez egy elég burkolt megfélemlítés.

Azt ugye a polgármester is elismerte, hogy nem mentek semmire a szép szóval, és ebből szerinte az következik, hogy büntetni kell. Nevelő célzattal, persze! Kezdésként mindjárt aprólékosan, szájbarágósan mindenki tudomására hozzák a betartandó „törvényeket”. Ahogy azt már az átkosban megszokhattuk. Még csak véletlenül sem tekintik az embereket felnőtt, gondolkodó lényeknek, akik tudják, miként kell egy közösségben, norma- és szabálykövetően élni.

Igazából azt üzeni nekem, mindenkinek így a derék polgármester, hogy: „Nem érdekel, hogy te eddig a szabálykövető kisebbséghez vagy az ellenszegülő többséghez tartoztál, vége a jó világnak, nem simogatunk többet, ha értettél a szép szóból, ha nem, a legkisebb félrelépésedért is megbüntetünk. Megszoksz vagy megszöksz, e kettő közül választhatsz. Ha megszoksz, és betartod a parancsaimat, akkor barátok leszünk, ha nem tartod be, akkor annyiszor bírságolunk meg, és ezeket úgy behajtjuk, hogy megszokjad az új rendet. És akkor úgyis barátok leszünk. Ha meg megszöksz, mert nem bírod a kereteket, hát, az nekem jó, sőt a legjobb! Nem rontod itt tovább a levegőt!”

Voltképpen ez nem más, mint a makarenkói "nevelési módszer". Furcsa, hogy egy magát modern embernek tartó pedagógus még mindig ebben a kőkorszaki, őskomcsi elvben hisz, semmint a nevelésben és/vagy a felvilágosításban.