Úgy tűnik, nagyon kiverte a biztosítékot a polgármesterhez intézett interpellációm, illetve a semmitmondó válaszra adott viszontreagálásom. Verőembert küldtek rám – egyelőre csak verbálisan. Az akció nagyon hasonlít ahhoz a „kopasz megmozduláshoz”, ami a választási irodánál történt pár hete.

„Eltelt néhány nap a képviselő-testületi ülésen közölt interpellációm óta, sokan meg tudták nézni ennek felvételét: a kérdéseimre adott polgármesteri választ, valamint az én viszontreagálásomat.

A lassan hírhedt kutyakitiltó rendeletszakasz kapcsán hosszas mellébeszélés után közölte: eszébe sincs a vonatkozó együttélési rendelet tiltási részén változatni, arra semmilyen módosító javaslatot nem kíván benyújtani. Mi több, a polgármester konkrétumok helyett jóformán csak az óhajai gyűjteményét adta elő. Ugyanazt a nagy semmit mondta el, amit már olvasni lehetett a Kőbányai Hírekben, és amit a Kőbányai Regionális Híradó TV2-t megszégyenítő tudósításában elképesztő csúsztatásokkal szintén előadott. Például, hogy nagyszabású kutyás infrastruktúra-fejlesztés lesz a parkokban.

Gondoltam, a kérdezz-felelek videója önmagáért beszél, és ezért nem fűzök hozzá kommentárt. De mégis úgy gondoltam, érdemes a testületi ülésen elhangzottakat kiegészíteni.

Az első reakciók között, mint az a Facebook világában általában megszokott, volt mindenféle színezetű a szakmailag megkérdőjelezhető lemajmozástól kezdve a törekvésemet pozitívnak tekintőkig.

Akadt egy Arctalan Neves Névtelen hozzászóló is: feltehetően kamuneve mellé egy címeres magyar zászlót rakott. Nos, ez a valaki három bejegyzés után gyorsan eljutott a migránsozásig (mármint, hogy migráns-simogatót is szívesen nyitnék én). Ismerős megoldás: a migránsozással pillanatok alatt hitelteleníteni lehet bárkit, aki fel mer vetni egy kínos közügyet.

Nagyon hasonlít ez a módszer arra, ami a közelmúltban a választási irodánál történt. A kormányoldalról valamely okos ember kitalálta, hogy a kopasz verőembereket a szocialista párt küldte oda, hogy minél nagyobb botrányt csináljon a népszavazási kérdésből.

Semmi kétségem sincs afelől, hogy az eddig is sározó helyi kormánypárti propaganda azt fogja híresztelni, hogy az Arctalan Neves Névtelen verbális verőembert én küldtem magamra, hogy a Facebookon minél nagyobb balhét szítsak. Pedig én csak kérdeztem...

Akkor nézzünk pár dolgot, amire szeretnék reagálni, illetve összefüggéseket láttatni, felhívni a figyelmet néhány tanulságra. Itt van mindjárt egy Facebook-poszt Weeber Tibor alpolgármestertől: ahogy fogalmazott, ő nem értette az én ''politikai akciózásomat'', mert a képviselőknek, így nekem is jogomban áll kérdezni, és szerinte én nem ezt tettem. De én pont ezt tettem! Kérdeztem! Ja, hogy nyilvánosan, és netalán kényelmetlen kérdéseket tettem fel? Akkor mégsem az a baj, hogy nem kérdeztem, hanem, hogy nem suttyomban, hanem a kőbányai lakosok előtt? Az önkormányzatiság elveivel az egyeztethető össze, ha a képviselők nemcsak párthovatartozás szerinti gombnyomogatók, hanem, ha érzékelik, hogy a lakosság egy részét érdekli valami, akkor azt nyilvánosan kérdezik meg. Ha a képviselő úgy látja, hogy a lakosság jó részének véleménye megegyezik az övével, azt bátran nyilvánítsa ki a testület felé, ahol a döntések születnek, hogy a többiek ennek ismeretében alakítsák ki véleményüket, és szavazzanak a kérdésről. Ne lehessen azt mondani, ''ja, ezt nem tudtuk''.

A másik, hogy politizálok. De hát kérem: mit csináljon egy politikus egy politikai testületben? Mint ahogy egy önmagát Fidesz-hívőként definiáló bejegyző – amúgy helyesen – megállapította: a közösségeket érintő döntések politikai testületben, politikusok döntése által születnek. Jobb esetben egy politikusnak az kötelessége, hogy a választók akaratát figyelembe véve képviselje azok érdekeit legjobb tudása szerint.

A polgármester azt a ’’feladatot” fogalmazta meg nekem, hogy járjak nyitott szemmel, és vegyem észre a körülöttem lévő történéseket. Nos, én ezt tettem. Észrevettem, hogy nemcsak nekem nem tetszik így ennek a rendeletnek a 14-es paragrafusa; ezt tettem szóvá. Nem a felelős kutyatartás ellen vagyok, hanem az esztelen teljes tiltás ellen. Hiszem, hogy bennünket nem azért ültettek oda, hogy mint az elemi iskolában, a még nem teljes tudású, csökkent ítélőképességű állampolgárokat a jutalmazás-büntetés dialektikájával nevelgessük, nem csokiszeletet vagy intőt kell adnunk, hanem az igényüket kielégítenünk lehetőségeinkhez képest. Nem tudom elfogadni azt a logikát, hogy a kutyatartók egy része nem tartotta be az előírásokat, ezért most jól megbüntetjük őket, ahogy a polgármester fogalmazott; most szembesülnek a gazdák tettük következményével, jön a retorzió, majd megtanulják, lesz itt rend. És itt jön az összefüggés: ha elfogadjuk a polgármester logikáját, a következő lépés lehet (nem akarok tippeket adni), hogy a kerékpárosokat is kitiltjuk, mert ráhajtanak a frissen lefektetett futókörre, hiába van kinn a tábla. Majd jönnek a gyerekkocsisok, mert ugye ők sem tolhatnák a babakocsit a friss futókörön. És így tovább. Szerintem ez a logika nem vezet sehova. És ezzel nem azt mondom, hogy helyes a futókörön biciklizni, vagy babakocsit tolni.

A polgármester számos nyilatkozatában hivatkozik a felelős kutyatartásra, annak feltételeire, a szabályok betartására. Hát ismét leírom: én lennék a legboldogabb, ha lenne egy ilyen rendeletünk, irányelvünk, ajánlásunk, vagy tudj’ Isten milyen műfaj, csak lenne, de ilyen nincs. Olyanra hivatkozunk, ami nincs, aminek nincsenek meg a feltételei!

Önmagát minősíti az az önkormányzat, amely bünteti a fűre parkolókat, mikor nincs parkolóhely. (És itt nem a X. kerületi önkormányzatra gondolok.) Önmagát minősíti az az önkormányzat, amely kitiltja az ebeket a közparkokból, mikor nincs szabad kutyafuttatásra kijelölt terület (ne tessék 8 ezer kutyánál a Zsombék utcai futtatóra hivatkozni). A polgármester válaszában arra hivatkozott, hogy már kész, régen kidolgozott tervek alapján megvalósuló koncepció mentén zajlanak a munkák. Írja már meg nekem az a lakos, aki ismeri ezeket a terveket, hogy azt vele egyeztették-e, véleményt mondhatott erről, figyelembe vették vagy megmagyarázták, hogy miért nem lehet. Nem a parkok általános felújítására, virágosítására, kaszálására stb. gondolok, hanem a kutyafuttatásra alkalmas helyek kijelölésére, a kutyabarát parkok létrehozására, ütemtervére, megvalósításnak határidejére, felelősére.

Miért fontos ez, és miért éppen ennek a hiányára mondtam, hogy ezek egyelőre csak vágyálmok, óhajok? Miután született egy tiltó rendelet, joggal várható el, hogy ezzel párhuzamosan megszülessen egy határidőket, összegszerűségeket, felelősöket meghatározó feltételrendszer is, amely kompenzálja ezt. Drága polgármester úr, ne legyen már süket! Hallja meg a kérdést: ha itt nem lehet, akkor hol? Az rossz válasz, hogy ''dolgozunk rajta'', meg ''van tervünk elviekben'', meg ''rajta vagyunk'', meg ''én is szeretem a kutyákat''. Tudni akarjuk, hogy a rendeletszakasz éltbe lépésekor hol nyílnak ezek a csodálatos kutyabarát szabadfuttatók kutyajátszótérrel, kutyavécével, lámpákkal, árnyékoló sövényekkel, kutyasétáltató kijelölt útvonalakkal. Hol? Konkrétan! Nem egy senki, vagy kevesek által ismert tervre hivatkozzon!

Logikai bukfenc: a polgármester viszontválaszában említi a párbeszédet a kutyás társadalommal. Tudomásom szerint ilyen megbeszélésre egyszer került sor, ahol a válaszban elhangzottakkal szemben nem valamennyi városrész kutyás ’’elöljárói” vettek részt, hiszen csak hárman voltak, és szerény ismereteim szerint ennél több városrész van – de ez tényleg kekeckedés. Én a párbeszédet kifogásolom. Egyrészt ön egy előre kiadott, egyoldalúan megfogalmazott sajtókommünikével várta őket. Csak 1986 óta politizálok, így nem biztos, hogy jól látom, de ez egy eléggé sértő gesztus. Ha velem történik hasonló, én ilyenkor felállok és elmegyek, hiszen tudom, hülyének kívánnak nézni. Én nem szeretek biodíszlet lenni ilyen esetekben. De hát a résztvevők jó szándékú civilek, akik bíztak abban, hogy komolyan veszik őket, nem egy előre meghatározott terv, koncepció kihirdetésére érkeztek. Naivságukat meg tudom érteni és bocsátani, nem rutinos politikusok, nem vették észre, hogy felhasználják őket.

Talán az is szándékos volt, hogy egyetlen ellenzéki politikus sem volt meghívva erre. Ezt személy szerint is sérelmezem, mert egyedüliként én emeltem szót a kutyások érdekében. Drága polgármester úr! Még ha hülyeséget beszélek is, illett volna meghívnia engem, mint azt a képviselőt, aki a grémiumban felvetette a problémát. Ez a meg nem hívás, sértés! Sértés, mert ön rutinos politikusként véletlenül nem követ el ilyen hibát. Többre tartom önt ennél.

Nos, itt ön meghatározott egy hét intervallumot a kutyásoknak, hogy írják össze javaslataikat. Mint ugyancsak rutinos politikus tudom, hogy ez az időszak egy évtizedek óta működő civil szervezetnek is nagyon komoly kihívás, nemhogy egy ad hoc jellegű szerveződésnek! Na de, világ láss csodát: megfeszített munkával a civilek összehozták az elképzeléseiket. És mi történt azóta? Hol a párbeszéd? Polgármester úr, a párbeszéd valódi interaktivitást jelent, nem egy látszattalálkozót. Nem véletlenül kérdeztem: hányszor, kikkel, miben? Miben állapodtak meg? Ezek lennének a tények. Nem pedig az, hogy egy soha, a testület által meg nem tárgyalt, soha a testület által el nem fogadott terv vagy koncepció mentén haladunk.

És itt az újabb logikai bukfenc: ha a polgármester által elmondottakat elfogadjuk, hogy egy, a rendeletet is megelőző koncepció mentén haladunk, akkor miért is kellett egyeztetni? Vagy ez csak egy eredményhirdetés volt? Ez van, punktum! Ezt erősíti a ”végeredményt” előre leíró sajtókommüniké. ''Mondhattok bármit, javasolhattok akármit, én megyek a saját fejem után, én vagyok a mindenttudó, én látom jól'' – ezt a gondolatmenetet tükrözte a cselekvés.

Hofi Géza után szabadon a konkrét válaszokról jutott eszembe: tudják mit válaszolt a polgármester arra a kérdésemre, hogy ki, milyen felhatalmazással tárgyalt ezen a párbeszéden? Na, lelkecskéim, most kapaszkodjatok meg: a törvény által erre felhatalmazottak tárgyalnak! Hülyén haltam volna meg, ha ezt nem tudom meg. Én persze azt kérdeztem: kitől lehet számon kérni a megállapodásokat? Mert ugye lelkecskéim, közpénzről van szó. A mi pénzünkről! De hát nem tudjuk milyen terv, koncepció alapján, ki által elfogadva, mit, mennyiből kérhetünk számon és mikori megvalósítással. De higgyük el, van terv, van koncepció, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Aki nem ezt látja, az Somlyódy Csaba politikai uszályában vergődik. Hol lesznek az új kutyasétáltatási útvonalak, kutyavécék, kik és mikor vizsgálják felül a koncepciót, hol és hogyan vették figyelembe az érintettek véleményét, ahol ''oly módon tettük és vettük figyelembe ezt, hogy megteremtettük a rendelettel a jogszerű kutyafuttatást oly módon, hogy hogy az eddigieknél szabadabban lehessen ezt megtenni” az ebek számára.”? Nem kitiltottunk, hanem megteremtettük a jogszerű lehetőségeket” - mondta a polgármester. Nos, rossz hírem van. A rendelet négy sorával nem sikerült ezt megteremteni. Messzemenően támogatom, ha hosszútávú elképzelésiben ezt szeretné, de ezzel a rendelettel nem ezt tette.

A polgármester elégé cinikusan – belefér – azt javasolta, tüzetesebben nézzem át költségvetésünket. Mert nem értek hozzá! Lehet! De azért az mégiscsak borzasztó, hogy a polgármester rendjén valónak tartja, hogy a KŐKERT Kft. parkfelújításra fordítandó összegéből nekem ki kellett volna olvasni, mennyi közpénzt fordít a kutyaprogramra, tervre, koncepcióra. Ki kellett volna olvasnom, hogy a közterület-felügyelet bírságrovatában 400 ezer forintot tervezett be a renitens, ’’felelőtlen ebtartók” bírságolására. Ebből persze, dilettánsként, még mindig nem tudom, mi lesz ezzel a 400 ezer forinttal. Sajnos én ilyen csökkentagyú vagyok!

Csak továbbra is kérdezek. Lelkecskéim, tudjátok mennyi a bírság kiszabható összege a renitenseknek? Nem? Kétszázezer forint! Tehát két illegális kakilás, vagy két, póráz és szájkosár nélkül behatoló (nem migráns, hanem nem kőbányai regisztrálású) kutya után. Kettőszázezer forint. Bizony lelkecskéim, két behatolás, oszt' kész is a terv. Miért nem tetszik erről beszélni polgármester úr? Ez is a terv vagy koncepció része? Már elnézést: a migráns-simogatókért mennyit fizetnénk?

Az elmondottak szerint a rendelet nem másért született, mint ’’a feszültség csökkentése érdekében a kutyások és a nem kutyások között”. Köszönjük, de ne tessenek más rendeletet beterjeszteni, mert csak rosszabb lesz!

És végül egy szösszenet: azt írják jól értesült Fidesz-körökben, hogy elkezdtem a polgármesteri kampányt. Barátaim! Közgazda vagyok, állítólag valamit értek hozzá. 2019 októbere odébb van. Nem vagyok hülye! (Tudom, a trollok rögtön cáfolják ezt.) Tisztában vagyok azzal, hogy a polgármester addig semmilyen körülmények között sem mond le. Nahát, ha így van, tessék elhinni, hogy nincs itt az ideje kampánynak.

Én csupán szeretném megértetni, hogy az ellenzék nem csupa hülyeséget beszél, hanem néha okosat is mond. Lehet, hogy bizonyos kérdésekben, csendesen, nagy alázattal a köz javát kívánja/szeretné szolgálni. Nem az a baj, ha hibázunk, emberből vagyunk, a baj az, ha dölyfösen ragaszkodunk a hülyeségünkhöz. Nem úgy működik az élet, még ha ez sajnálatos is, hogy vannak a hatalomban lévő okosok és van a kretén ellenzék. Hibázhatunk. Ez nem baj. A baj ott kezdődik, ha nem ismerjük fel hibánkat.