"Kerületünknek minden adottsága megvan, hogy a múlt század után újra SIKERTÖRTÉNETET írjunk."

Van itt potens és cselekvőképes egyén?

2016-03-20
Környezetszennyezés és állatkínzás. Alapesetben mindkettőt büntetni rendeli a Büntető Törvénykönyv. Viszont abban a kőbányai történetben, ahol mindkét tény egyértelmű, közel másfél éve nem történik látványosan semmi.



„A napokban egyik kedves ismerősömtől kaptam egy szívszorító videócskát két láncravert kutyáról. Sajnos a kutyusok jó ismerőseim, hisz' naponta láttam őket a Hortobágyi és a Nemes utca sarkán lévő magántelken. Ez a telek sokáig parlagon állt, fűvel belepve, elhagyatottan. Aztán jó másfél évvel ezelőtt szemétszállító konténeres autók lepték el, és ontották magukból a mindenféle szemetet: papírt, kommunális hulladékot, építési törmeléket, komposztot, hulladék fát, azbesztet, kátrányt, meg a Jóisten tudja, hogy mi mindent.

Az ottlakók elszörnyülködtek, először csak morogtak, de miután a szeméthalom egyre nőtt, egyre határozottabban követelték ennek megszüntetését. Kimentek, fényképeztek, keresték a megoldást. A tulajdonos röhögve hajtotta el őket. Ekkor kezdtek/kezdtünk szerveződni. A felkért jogász egy feljelentést fogalmazott meg a rendőrség felé, amelyet majd' negyven helybéli írt alá szabályosan, névvel, címmel együtt. Ezt múlt év októberében be is nyújtották a X. kerületi rendőrkapitányságon. Jómagam felkerestem a polgármesteri hivatal hatósági osztályát, kérve segítségüket. Felkerestem a terület önkormányzati képviselőjét, dr. Pap Sándort, aki minden segítséget megígért. Történt mindez tavaly augusztusban.

Meg is jelentek a kerületi közterület-felügyelők, akik szintén lefényképezték az egyre csak gyűlő szeméthegyet. A hatósági osztály jelezte, hogy nem illetékesek az ügyben, mert a törvény értelmében csak a Pest megyei Kormányhivatal környezetvédelmi osztálya jogosult az intézkedésre. A megkeresésem után a kialakult helyzetről levélben tájékoztatták a nevezett osztályt. Dr. Pap Sándor alpolgármester ezzel párhuzamosan arról tájékoztatott, hogy jogilag lehetetlen az önkormányzat pénzén azonnal megszüntetni ezt a törvénysértő állapotot, és sajnos a terület kisajátítását sem tudja a városháza kezdeményezni, mert megváltoztak a törvények; a kisajátítás lehetőségét elvették az önkormányzatoktól és csak az „állam bácsi” tehet ilyet.

Úgyhogy ez az út sem járható.

Közben Kőbánya jegyzője hivatalosan is felszólította a telek tulajdonosát a szeméttárolás befejezésére, és az eredeti állapotok visszaállítására. Természetesen a tulajdonos nem található a megadott lakcímen, a felszólítást nem vette át. Viszont „letelepítette” a már említett két kutyát egy egyméteres láncon a szeméthalom és a telek közepére. Figyelmeztetésül.

Nem járt jobban az említett kormányhivatal illetékes osztálya sem. A szemét maradt, a kutyák kikötve, a tulaj röhög a markába. Ennyit a jogállamról.

„Az idő telt múlt, megjelentek a rágcsálók, megjelentek a patkányok, és folyt az őszi esővel a talajba a szennylé. Mindez közvetlenül a Rákos patak partján. Arról nem is beszélve, micsoda anyagi kár érte az itt lakókat, mivel lakóingatlanuk értéke rohamosan csökkent a szemétbánya közelsége és a környezetvédelmi károkozás következtében.

Aztán megjelent télen a tolólapátos lánctalpas jármű, ami hetyke kis kupacokba, majd hegyekbe rendezte a mindenféle szemetet. Ennek következtében sártengerré vált a terület. A feltörő talajvíz pedig megfagyott, az alkalmi tóban pedig a szabad ég alatt tartott kutyák szenvedtek. Állatkínzás.

Közben a X. kerületi rendőrkapitányság arról tájékoztatott, hogy a feljelentés nyomán decemberben befejezte a nyomozást és vádemelési javaslattal átadta azt az ügyészségnek. Jóindulatúan felhívták a figyelmemet, hogy mivel ez nem politikai ügy  (lásd például Hunvald, Hagyó, Mesterházy és Hiszékeny urak eseteit), így általában az ügyészség fél év után reagál a feljelentésre. No, nem is történt semmi azóta.

Aztán egy februári napon arra lettem figyelmes, hogy a kőbányai állatvédelmi járőrszolgálat cirka húsz embere szállta meg a területet. Na nem a szemét miatt, hanem, hogy átvigyék a szomszéd, szemben lévő üres telekre a két szerencsétlen ebet, akikhez a „gondos gazda” még két fiatal kölyökkutyát hozott addig. A két utóbbi maradt, mert úgy ítéltetett meg, hogy a „gondos” és „jogkövető” gazda őket csak el tudja már látni különösebb veszélyeztetés nélkül. Persze kutyaházuk nekik se volt. Erre „kötelezték” a „jogkövető” állampolgárt, nosza, építsen már nekik kennelt, mert valahogy az eddig kiment ez a fejéből.

Én meg csak nézek ki az enyémből: hogy' a francba lehet, hogy ez az ember a négy kutyából kettőt veszélyeztet, az elhelyezésükről kényszerintézkedést kell foganatosítani, a másik kettőnek meg szerető, gondos gazdija? Itt szeretném megköszönni Prisznyák Norbertnek és csapatának, hogy a tőlük telhető módon megpróbálják ellenőrizni, hogy a két – továbbra is egyméteres láncon tartott – nagykutyának a gazda ad-e enni. Kicsit félve írom le: néhány napja már csak egy kutyát látok ott. Remélem a másik jobb helyre került, és talán nem szenderült el örökre...

A szeméttel azóta sem történik, immár másfél éve, semmi. Sőt a tulaj egyre agresszívebb lett, sértve érzi magát a nagy felhajtás, a feljelentés, meg a fényképezések miatt. Hát hol élünk? Meddig lehet köztörvényes bűncselekményt elkövetni az orrunk előtt, a hivatalok meddig tologatják a felelősséget egymásra? Ki lesz az, aki végre nem impotens és cselekedni is tud?

Vajon elgondolkozott-e néhány hatalmasság, hogy mit üzen ez az állampolgároknak a jogszerű viselkedésről, a jogba vetett hitről? Mit kell még elkövetnie ennek a jómadárnak, hogy végre valaki intézkedjen?”


 

Hírek