Miközben ugyebár Kőbánya a propagandában „soha nem látott mértékben fejlődik”, és lassan magam is elszédülök ebben a száguldó tempóban, bizony van néhány helyszín, ahol megállt az idő, és nemhogy előrelépés nincs, sokkal inkább stagnálás vagy romlás. Pedig az elmúlt hat évben legalább lehetett volna jelezni, hogy valamit akar kezdeni ezekkel a területekkel a fideszes városvezetés.

Lehet, sokan most a Hős utcára gondolnak – igen, valóban ez az egyik ilyen pont. De én most egy másikat említek: a Jancsi-telepet, közismertebb nevén a MÁV-telepet a Hungária körút mellett.

A vezetés azzal a hangzatos szólammal vágott bele a MÁV-tól, illetve a magyar államtól való átadás-átvételbe, hogy ha az önkormányzat lesz a telep gazdája, akkor az ott lakóknak eljön a kánaán, megszűnik a káosz, a jogi rendezetlenség. Ehelyett nem történt semmi, minden ugyanott tart, mint korábban, ugyanúgy nincs rendezve a jancsi-telepiek helyzete, ugyanolyan jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználók, mint korábbam voltak. Már az önkormányzat szedi a bérleti díjakat úgy, hogy voltaképpen a terület, a lakások rendbetételére, a jogi helyzet tisztázására egy nyamvadt kísérletet sem tett.

A lakóknak viszont ez érthetően nem tetszik, készek közösen perelni is az önkormányzatot. Ahogy értesültem, ez a városvezetést, a polgármestert a legkevésbé sem érdekli. Hiába keresik fel őt vagy a hivatalt a telepiek, folyamatosan hárítják el őket. Kőbányán az utóbbi 6 évben nem szokatlan, érzéketlen, embertelen ügyintézés tipikus mintapéldáját bemutatva.

Korábban már utaltam arra, hogy az ellehetetlenítés, a lakók (akár 30-40 éve ott lakók) kivéreztetése a cél, hogy megunják a kilátástalan küzdelmet, és elhagyják a telepet. Így aztán előbb vagy utóbb egy roppant értékes területté válhat, amelyen bármilyen ingatlanfejlesztést el lehet végezni. Akár a hagymázas budapesti olimpiához kapcsolódva is. És mintha az önkormányzat nemtörődömsége nagyon is ebbe az irányba mutatna…