Még lehet tovább boncolgatni a népszavazás általános tanulságait. A Fidesz orbitális bukását is benne - önmagához képest. Láthatóvá vált, hogy a kormányváltást akarók aránya legalább akkora, mint a Fidesz-tábor, ha nem nagyobb. De ez nem jelent még automatikusan kurzusváltást…

Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, orbitális nagyot bukott a Fidesz országosan és Kőbányán is a népszavazáson. Persze rögtön hozzáteszem, hogy saját magához képest. Maga alakította ki a játékszabályokat (népszavazási érvényesség meghatározása), maga határozta meg mikor is legyen a referendum (a kormány kezdeményezte a népszavazást), számlálatlanul gurultak el az adómilliárdok (jelenleg úgy 20 milliárdnál tartunk), az összes „közszolgálati médiából” ömlött a párt- és kormánypropaganda (állítólag még a bécsi buszokon is hirdettek). És a Kedves Vezető is világosan megmondta népének, ez a 2018-as választások főpróbája, tehát úgy igyekezzenek (mint korábban írtam, személyükben tette felelőssé a helyi sikerért/sikertelenségért a polgármestereket). Mindennek ellenére mégis bekövetkezett az, ami az elején lehetetlennek látszott: érvénytelen lett a népszavazás, országosan 41, Kőbányán 36 százalék ment el voksolni. A „nem” szavazatok aránya pedig még ennél is rosszabb lett, Kőbányán például 31 százalék. A számok világosan mutatják, hogyha levonjuk a Jobbik szavazóit és figyelembe vesszük, hogy több baloldali is elment szavazni az agymosás hatására, akkor a Fidesz valójában csak a hithű szavazóira támaszkodhatott.

Pedig az igazi cél nem ez volt. A népszavazási kérdés kiválasztásakor gondosan ügyeltek arra, hogy olyan kérdést válasszanak, amiben a felmérések szerint az ország kétharmada egyetértett. Nos, a szavazás napjára ez a kétharmad alaposan elolvadt. Pedig a szavazásba apait-anyait beletoltak: krumplit osztottak Újpesten, agitátorok járkáltak házról házra a XVI. kerületben, hivatásos riogatók – mint szakértők – kampányoltak tucatszám. Ennek ellenére a szavazók (vagy a nemszavazók) megértették, hogy itt egész másról van szó. A Fidesz számára nem a migránsprobléma volt a kérdés, hanem a szavazás érvényes és eredményes megnyerése, hogy elmondhassák, egy egész ország áll mögöttük, csak egy szűk kisebbség hőbörög.

Ezzel szemben világos volt a nép üzenete, megbüntette távolmaradásával a kormányzó pártot. Ugyanúgy megbüntette, mint 2010-ben a liberális baloldalt. Persze, ahogy írtam, ez a bukás önmagához, a kialakított helyzethez képest orbitális. A számokból az is látszik, hogy kétmillió választópolgár bármi is, hangsúlyozom, bármi is történjen, 2018-ban a Fideszre fog szavazni, ahogy most is tette. Ezen szavazók jelentős része hittel fordul a kormányzópárt felé, és mint tudjuk, a hittel szemben nem lehet észérvekkel vitatkozni. A másik állításom, hogy a jobboldal markánsan egységes: a Jobbik pár százezres szavazótáborát leszámítva egységesen áll a kormánypárt és Orbán Viktor mögött.

A népszavazásból azonban az is kiolvasható, hogy a kormányváltást akarók aránya legalább akkora, mint a Fidesz-tábor, ha nem nagyobb. Azonban jelenleg a közép- és balpártok nem egységesek, szétaprózódnak. Ha ez így marad, a választási törvény okán a 2018-as parlamenti választásra könnyen előfordulhat, hogy az következik be, mint a Bibliában, mikor Poncius Pilátus megkérdezte a népet, kit engedjenek szabadon, és az emberek Jézus nevét kiáltották, de Barabás neve zengett a téren. Így tehát nagy felelősség terhel mindenkit, aki kormányváltást akar 2018-ban.

A feladat kettős: meg kell találni minden választókörben azt a jelöltet, aki sikerrel veheti fel a küzdelmet a jelenlegi kormánypárttal szemben –konszenzusos és nem kényszeredett alkufolyamat eredményeként –, másrészt meggyőzni minél több embert a részvételre. Minél többen megyünk el szavazni, annál jobban nő a változást igénylők aránya. A népszavazás a Fidesz számára azért nagy vereség, mert jól látható, hogy hihetetlen erőforrások dacára sem képes növelni szavazóbázisát. Különösen igaz ez a romló nemzetközi megítélés közepette.

Vegyünk sorba néhányat. Az Európai Unióban is jól látják, hogy a kormányzópártnak és annak vezetőjének nem az EU értékrendje, csak a pénze kell. Ma ez tartja életben a NER rendszert. Azonban ezek a források a jövőben apadni fognak. Apadni, mert látják azt a herdálást, lenyúlást, ami az EU-s forrásokat körüllengi hazánkban. Egyre-másra jönnek a hírek a szabálytalanságokkal kapcsolatos uniós vizsgálatokról, pénzbefagyasztásokról, az átcsoportosítások megakadályozásáról. Múlt héten például nem engedélyezte az Európai Bizottság, hogy az energiahatékonyság javítására szánt milliárdokat a lakóépületek helyett állami ingatlanokra fordítsa a kormány. Másrészt abszolút értelemben is csökkennek a pénzek, gondoljunk csak Nagy-Britannia kiválására, avagy a migránskérdésre fordított eurómilliárdokra. Jól mutatja a bajt, hogy az első háromnegyed évben 75 %-ra csökkent az építőipar kapacitása az elmúlt évhez képest. Pedig a gépipar (autógyártás) mellett ez volt az egyik fő húzóágazat. Folyamatosan az MNB-tartalékot éljük fel. És ha ez elfogy? Folyamatosan fogynak azokat a szakemberek is, akinek munkaerejét még el tudtuk adni külföldi vállalatoknak. De jószerivel megszűnt a szakmunkásképzés, akik meg voltak, azok többszörös fizetésért a hanyatló Nyugat-Európába mentek. Épp a múltkor írtam, hogy két év alatt Kőbánya felnőtt lakossága három és félezerrel csökkent. És ez országos tendencia is. Bezzeg a szakképzetlen, alacsonyan kvalifikált munkaerőből Dunát lehetne rekeszteni. Miből akarunk vonzó munkahelyeket teremteni például a kőbányaiaknak?

Na, de ha nem az EU, még mindig marad Amerika. Igen ám, de Kedves Vezetőnk elsőként támogatta a republikánus elnökjelölt Donald Trumpot, akitől a hírek szerint már pártja több prominense is megvonta a bizalmát. A saját pártja főemberei. De ez sem elég, Orbán gúnyos és lejárató megjegyzéseket tett Hillary Clintonra és családjára. Mi lesz, ha mégis utóbbi nyeri a választást? Vissza is utasította a regnáló – amúgy demokrata párti – Barack Obama az ’56-os évforduló kiemelt megünneplését az USA-ban. Tíz évvel ezelőtt még egy egész emlékévet szenteltek Magyarországnak és az ünnepnek. Így a Kedves Vezetőnek marad Putyin Oroszországa, Kazahsztán vagy éppen Azerbajdzsán. És lehetne folytatni a sort ki, miért nem veszi komolyan a mai magyar kormányt és annak fejét.

A végén azért leírom, tudom, miért nem épült meg az oly’ régóta várt Egészségház Kőbányán: üzentünk belőle Brüsszelnek! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!