Kiderült, hogy bizony a rendőrségtől a környezetvédelmi hatóságon át az önkormányzatig minden érintett betű szerint betartotta és betartatta a regulákat, akinek lehetősége volt, vastagon húzta meg a ceruzáját és állította ki a bírságcédulát Mészáros Frigyes számára (akié a Nemes és Hortobágyi utcai törvényen kívüli szemétlerakat). Mindenki mosta kezeit. Csak hát ugye a szemét meg az ügy dagad másfél éve.

A polgármester is méltatott minden hivatalt, hogy ők alig tehetnek valamiről. Szóval tényleg fényezték a semmit.

De legalább végre személyesen is megjelentek az illetékes Pest megyei kormányhivatal környezetvédelmi főosztályának munkatársai. Aztán a lakók is szót kaptak, akik felkészülten, igen nyugodt hangnemben felsorolták az eddig történteket, mikor, kinél, milyen beadványokat, kéréseket, feljelentéseket tettek az elmúlt másfél évben. Én is azon az állásponton voltam, mint az egyik felszólaló lakótárs: ha a történet legelején valamely hivatal hathatósan tudott volna fellépni, akkor megelőzhető lett volna a másfél éves tortúra, nem eszkalálódik ilyen szintre. Mivel mégis megtörtént, ez mutatja, hogy rendszerhiba van a gépezetben. Nemcsak Magyarországon vagy Kőbányán, de az adott kerületrészben is több hasonló probléma észlelhető évek óta – habár nagyságrendjében ez az illegális szemétlerakó viszi el a „pálmát”. Elég csak a szemben lévő romos területet megnézni, ahol csövesek húzzák meg magukat, fáradt olajjal fűtenek, és ki tudja mi minden került még át a szomszédból.

Elég felzúdulást keltett, mikor a főhatóság emberei azt is közölték, hogy a mindenféle szemét mellett felhalmozott roncs gépkocsik tucatjai nem szemetek, azokat nincs módjuk eltávolítani és felszólítani a tulajdonost a roncstemető megszüntetésére! Van forgalmi engedélye, és ezek a roncsjárművek a tulajdonos munkaeszközei, saját elmondása szerint. Nézzék meg előző cikkem fényképfelvételeit, és döntsék el, miféle munkaeszközök ezek. Pláne úgy, hogy egy előző vizsgálat megállapította, az elrozsdásodott masinákból gázolaj szivárog a talajba.

Megjelent a tulajdonos, Mészáros Frigyes is, aki közölte, tönkrementek vállalkozásai, és nem tudta hova lerakni a konténereit, majd valakik ezt meglátva telehordták a területet szeméttel, meg azbesztlapokkal, meg ki tudja még mivel. Szóval ő csak áldozat… Na, ekkor a hangulat olyanná vált, mint egy Hofi-előadáson: csak kínunkba röhögtünk. Aztán ennek hamar vége lett, mert az úriember közölte, ő bizony minden büntetést megfellebbezett, mert dokumentummal tudja igazolni, hogy ő bizony minden szemetet elszállíttatott már. Ismét kérem, nézzék meg a pár napja készült fényképeket, mennyire is látszik ez. A tulaj jelezte, hogy az „így rendbetett” területet fel kívánja földdel tölteni a kialakult belvíz miatt. És ezt a szennyezett talajvizet vidáman szivattyúzza át a Rákos-patakba. Már erről is van feljelentés – de nem a hatóságok részéről.

Mint Nemes utcai lakos – hosszas jelentkezés után – szót kaptam én is, és rávilágítottam arra, hogy igazán szép, hogy mindenki nagyszerűen cselekedett, csak éppen az ügy ettől egy tapodtat nem mozdult előre. A polgármester kissé idegesen mégis tőlem kérdezte meg, hogy akkor mi legyen a megoldás. Miután képviselőként többször, idejében szóvá tettem bizottsági és testületi üléseken a problémát, miután javasoltam, hogy éljünk felterjesztési jogunkkal (amit a polgármester elvetett), miután kértem, hogy kezdeményezzük a terület kisajátítását az illetékeseknél, ha már az önkormányzattól törvényileg elvették ezt a lehetőséget (ezt a sem támogatta), nem maradt más lehetőségem, csak a nyilvánosság. Mint ellenzéki képviselő nem diszponálok egy 460 fős apparátus felett, nincs többségem a testületben, hogy bármit megszavaztathassak, nem az én pártom képviselői ülnek a kormányhivatalokban, nem az én pártom van döntő többségben az Országgyűlésben, nem én vagy mi alakítjuk a megoldás törvényi rendszerét, így nekem csak a kérdezés és a probléma felvetése adatott meg. Tudom a megoldást, csak nem én rendelkezem a közpénzek felett, hogy Róbert bácsiként eldöntsem, melyik problémára adok belőle és melyikre nem.

Aztán a másik oldalról is megkaptam a magamét, miután befejeztem a mondandómat. Egy kedves felszólaló azzal jött nekem, hogy „köszönjük a kampánybeszédet, de a választás még messze van”. A második tagmondat igaz, a többi már direkt politika. Annyira hülye nem vagyok, hogy egy olyan eseményen szórjam a politikai üzeneteket, ahol egyébként ilyennek semmi keresnivalója. Aztán jobban megnéztem magamnak ezt az urat, és beugrott: ő bizony a Fidesz által delegált egyik külsős bizottsági tag, és feltehetően azért vezényelték ki, hogy ha én megszólalok, akkor hozza elő „a Somlyódy kampányol” dumát, amivel azonnal le lehet szerelni és hitelteleníteni. Csakhogy ezúttal a terv nem jött be: rajta és megbízóján kívül senki nem a kampányolást vette ki a szavaimból. Bemutatkozásomkor is hangsúlyoztam, hogy a problémával érintett lakosként veszek részt és kérek szót. Ha kampányoltam volna, sokkal többet és keményebbeket mondtam volna az ügyről.

És a megoldás? Az előbb említettem, hogy a törvény már nem engedi az önkormányzatok számára a kisajátítást. Pap Sándor alpolgármester mégis valami hasonlóval állt elő – némileg számomra is váratlanul. Felajánlotta Mészárosnak, hogy az önkormányzat gombokért, pár százezer forintért megveszi tőle a telkét, annak minden terhével, gondjával, bajával együtt, ha pedig ebbe beleegyezik, akkor rendbe is teszik a területet. Mészáros Frigyes egyelőre gondolkodási időt kért.

Nos, őszintén köszönöm Pap Sándornak, a körzet egyéni képviselőjének, aki az egész ügyben engem komolyan vett, nem vádolt holmi kampányolással, sőt megpróbált végig segítőkészen állni a dolgokhoz. Soron kívül intézkedett, hogy a tavaly augusztusi közös bejárásunk alapján kerüljön a probléma a Pest megyei kormányhivatalhoz. Tájékozódott a feljelentés állásáról a rendőrségen, és erről engem is tájékoztatott. És lám, továbbgondolva a kisajátításról való felvetésemet, egy talán egyedüliként kivitelezhető megoldásra tett javaslatot. Talán ez lehetne a kulcs a kutyás ügyben is: amikor komolyan vesszük egymást, és közösen gondolkodva, nem „élből” elutasítva keressük a kompromisszumokat a lakosság érdekében. Talán jó lenne, ha a kutyás ügyben felhalmozódott feszültség oldásában közreműködne Pap Sándor. Nem az a lényeg, hogy kinek a fejéből pattan ki az isteni szikra, hanem az, hogy felelősségteljesen hallgassuk meg egymást, és közösen gondolkodjunk a jó megoldáson.

Szeretném jelezni, hogy az adott ügy akut volta miatt támogatom a vásárlási ötletet, de nem szeretném, ha ez precedens lenne. Továbbra is állítom, hogy az ilyen ügyek megoldására nem alkalmas a jelenlegi rendszer és jogi környezet. Ezen felsőbb szinten kell változtatni. Hiszem, hogy ahol a problémák keletkeznek, ott kell megoldást találni, mert ez a leggyorsabb, és így előzhető meg a nagyobb baj – amire jelen eset jó példa.