Nem csak a lakáskarbantartási támogatásról szóló javaslatom kapcsán kaptam meg az alpári beszólásokat a magát kifogástalan úriembernek feltüntető és láttató polgármestertől és hozzá hű alpolgármester-szolgáitól a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, hanem a Jancsi-telepről szóló napirendi pont vitája során is.

De most nem is ezzel a stílussal szeretnék foglalkozni, mert ugye a mondás szerint a stílus maga az ember, és ilyenformán mindenki önmagát minősíti…

Sokkal inkább az az érdekes, hogy miért is vette hirtelen elő ezt az ügyet a Fidesz? Mert igazából semmi sem indokolta, semmi törvényi vagy helyi rendelkezés, szabály nem kényszerítette a vezérkart, hogy a plénum és a nyilvánosság előtt hirdesse önnön nagyszerűségét. Egy sima, egyszerű, figyelmet nem kapó bizottsági ülésen el lehetett volna intézni a tájékoztató megtárgyalását.

A magyarázat roppant egyszerű! Mivel az utóbbi időben én is elő-előhozakodtam a témával, továbbá az ügyben mások is megszólaltak, sajtótájékoztatót tartottak, interpelláltak a parlamentben, így a hullámok hirtelen magasra csaptak, az ügy hirtelen elérte a normális országos sajtó – nem a Fidesz vezérlete Habony-médiaművek – ingerküszöbét is, azaz kényelmetlenné és kellemetlenné vált a helyi vezetés számára, és ezért valahogy reagálniuk kellett rá.

Ez pedig igencsak kurtára-furtára sikerült. A polgármester például 12 percen át dicsérte önmagát és a városvezetést – bőven visszaélve azzal az SZMSZ-ben biztosított jogával, hogy ő korlátlanul beszélhet –, miközben az első kritika megfogalmazását követően – hogy talán mégsem minden úgy van, ahogy mondja –, két perc után azonnal kikapcsolta a mikrofonomat… Hiába, a kritika fájdalmas…

És bár a polgármester remek kis magyarázatot tartott arról, hogy miért a hivatal (és az ő) álláspontja a mérvadó ebben az ügyben, mindenki másé meg hiteltelen, a helyzet az, hogy nem tesz ő és a hivatal mást, mint zsarol: a MÁV-telepiek vagy elfogadják az erőből diktált új feltételeket, vagy mehetnek isten hírével máshová lakni.