Senkit sem hagyunk az út szélén… Emlékeznek, kitől származik ez a gondolat? Bizony, pártunk és kormányunk kedves vezetőjétől. E kijelentést messze nem úgy kell értelmezni az ő szemszögükből, hogy „segítünk embertársainkon”, hanem úgy, hogy „segítünk a kedvenceinknek”. Akik valamiféle hűségesküvel bizonyították lojalitásukat, és ezért nem engedik el a kezüket a nehezebb időkben.

A NER (egyik) vezérlő elvét a kőbányai városvezetés is magáévá tette, és ezt számtalan példa igazolta. Néhány korábbi beosztott vagy más egyéb tisztségben lévő személy hivatali ideje letelte után ugyancsak maradhatott a megszokott akolban, csak éppen más – a korábbitól egészen eltérő – megbízással, titulussal. Néhány hete az is kiderült, hogy a visszaalkalmazások nem véletlenek sorozata, hanem úgy tűnik, nagyon is tudatos cselekvés. Az autópályán nagy vircsafttal közlekedő, majd lebukó, végül tisztségéből mártírként távozó helyi polgárőrvezetőt maga a kőbányai jegyző buktatta le, amikor elismerte, hogy egyesületi tisztségével párhuzamosan a kerületi önkormányzat is alkalmazta útellenőrként…

Ha ezt valami vicclapban olvastam volna, mint valami abszurd történetet, esküszöm, halálra röhögtem volna magam, hogy ilyen van, ám mivel ez kőbányai eset, egyáltalán nem volt kedvem se nevetni, se mosolyogni.

Nem tudom, hogy az új megbízatásokhoz tényleg azért jutottak az illetők, mert egy-egy szakterület felkent szakértői, vagy azért, mert városvezetés ezzel megvásárolta a hallgatásukat.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a kőbányai önkormányzat vezetése érdemtelenül és feleslegesen fizet százezreket, milliókat helyi pártkádereknek és barátoknak közpénzből. Nagyon valószínű, hogy ezeket a pénzeket nem a valódi munkavégzésért fizeti ki, inkább azért, mert az érintett személyek valami olyasmit tudhatnak, amiről ők jobb, ha nem beszélnek.

És, ha ez így működik, akkor talán a kőbányai Fidesz-mutyi más vonalon is érvényesülhet. A „narancskasszából” vajon mennyi helyre és milyen kreatív megoldással mehet még pénz, amiről nem tudok, nem tudunk, ami így aztán – átvéve egy másik ősmagyar, hungarikum- és unordotox-módszert – elveszíti közpénz jellegét? A „narancskasszás Fidesznek” vajon mennyi „rokona”, „barátja”, „ismerőse”, „lekötelezettje”, akinek az életét egy kicsit meg kell segíteni valamilyen szépnek és fontosnak tetsző megbízással? Mennyi „útellenőr” lehet még Kőbányán?

Sőt, ezt tovább gondolva: mennyi olyan közpénzes (uniós) finanszírozású pályázat lehet, amelyeket célzottan valamely vállalkozásokra írtak ki, és meglepetésre ezek a társaságok nyertek? Hiszen például Simicska Lajos kegyvesztett oligarcha legutóbbi lépése után – 25 milliárd forintnyi hálapénzzel kevesebb, „nettó” ajánlatot adott be útépítésért – nyilvánvaló, hogy hova, merre és miért folynak el a pályázati közpénzek…

Az ugye pártunk és kormányunk illetékeseitől tudható, hogy Magyarországon nincs korrupció, ilyenformán Kőbányán sincs. Persze, hogy nem az – hiszen ahogy a Fidesz főideológusa megmondta, amit mások korrupciónak neveznek, az Fidesz politikájának lényege. És feltehetően – mint a NER másik vezérlő elvét –Kőbányán ezt is magukévá tették a fideszes elv-társak.