Példátlanul szigorúan bánt/bánik el a fideszes többség a felelős kőbányai kutyatartókkal (is). A 2015. decemberi képviselő-testületi ülésen a kormánypárti frakció támogatásával (13 igen onnan, 4 tartózkodás az ellenzéktől) megalkotott, a közösségi együttélés szabályairól szóló rendelet egyik pontja szerint ugyanis Kőbánya valamennyi közparkjából kitiltja az ebeket, azok sétáltatását csak a kutyafuttatókban engedélyezi. Pedig volna megoldás a békés egymás mellett élésre.

„Érdekes magának a rendeletnek a sorsa is. Egy hasonlót – mivel azt egy törvény lehetővé tette – még az előző ciklusban is beterjesztett és elfogadott a fideszes többség, aztán egy alkotmánybírósági döntés az eredeti törvényt annullálta, így a kőbányai helyi rendelet is elvetélt. Most ismét változott a törvényi szabályozás, így újra visszakerült az önkormányzathoz a rendeletalkotás lehetősége, és a városvezetés élt is ezzel.

Számomra az új rendelet legproblémásabb pontja a kutyatartókat lehetetleníti el. Már csak azért is, mert így, kutyásként, magam is érintett vagyok. A polgármester szerint az a baj, hogy nem minden felelős gazda szedi össze a kutyapiszkot kedvence után egy-egy parki séta során, így aztán később a gyerekek ugyanott játszanak. Meg aztán szerinte minden közpark mellett van kutyafuttató is kisebb és nagyobb ebeknek egyaránt. Vagyis a rendelet erővel száműzi a közparkokból utóbbiakba a négylábú kedvenceket és gazdáikat.

Mint gazda állítom: egy kutya számára jó, ha van egy 10 x 5 méteres kutyafuttató és azon belül szaladgálhat, de egy egészséges kutyának ez kevés. Ugyanis jelentős mozgásigényük van, amit bizony egy szűk ketrecben lehetetlen kielégíteni. Pláne akkor, ha zsúfolásig vannak azok kis- és nagykutyákkal egyaránt. Nem beszélve arról, hogy kutyák és kutyák, illetve kistestű és nagytestű kutyák is afférba kerülhetnek egymással, akár a futtatókban is.

Ilyen erőszakos szabályozás helyett el kellett volna gondolkodni kutyabarát park(ok) létrehozásában, ahol az együttélés szabályainak megfelelően a park bizonyos részét kijelölve a területnek, nagyobb területen futkoshatnak a kutyák, ugyanakkor szigorúan büntetnék azt, ha ezen túlmenően olyan helyre viszik be a kutyát, ahová a kisgyermekesek járnak. Mint ahogy ez spontán kialakult az Óhegy-parkban: az egyik felét a kutyások „birtokolják” és oda gyerekekkel a szülők nem mennek, azt a részt pedig, ahol a gyerekek játszanak, a kutyások elkerülik. Vagy említhetném a Hajógyári szigetet és a Margitszigetet: előbbi szinte kizárólag a kutyásoké, utóbbi pedig a családoké.

Kőbányán kevés pénzből megvalósítható lenne a kutyabarát parkok kialakítása, akár ebekkel foglalkozó civil szervezetek bevonásával is. Én úgy tudom, ilyen „címkéje” még nincs egyetlen budapesti közparknak sem, Kőbánya akár első lehetne ebben.

Ugyanakkor több toleranciára volna szükség, a kutyásoknak ugyanúgy tekintettel kellene lenniük azokra, akinek nincsenek kedvenceik vagy zavarja őket a jelenlétük a közterületen, mint ahogy utóbbiaknak is illene elfogadni, hogy a kutyákat nem az ő bosszantásukra tartják a gazdák.

Mivel ez a szabályozás maradt, felelős kutyatartóként nem tudtam elfogadni a rendeletet.”