Kissé megirigyeltem a IX. és a XIX. kerületi fociszeretőket: tavaly és idén ők örülhettek bajnokságot nyert csapatuknak. Na de mi van Kőbányával? Miért nem igazodik a kerület és vezetője a pártkövetelményekhez?

(A kép illusztráció)

Talán kevesen tudják, hogy Kőbányának igen dicső a labdarúgómúltja. Például a híres, 1950-es években a világot lenyűgöző nemzeti együttes, az Aranycsapat egyik kiválósága, Kocsis Sándor a néhai Kőbánya TC-ben kezdett el focizni, vagy például Olaszországban a mai modern olasz futball megteremtőjének azt a Weisz Árpádot tekintik, aki idehaza a kőbányai Törekvésben rúgta a labdát, odaát pedig öt klubnál is edzősködött a második világháború előtt. Sőt, ha hiszik, ha nem, a kerületnek valaha volt NB I-es csapata is: az előbb említett Törekvés 1910 és 1918 között több évet is lehúzott a legjobbak között, 1917-ben pedig ezüstérmet is nyert.

Hogy miért is hozom elő mindezt a sportág hazai nyári szünetében? Hát mert hiányérzetem van! Miközben ugyanis két szomszédos kerület élklubja, a Fradi és a Honvéd nyerte a tavalyi illetve az idei NB I-et, addig – múlt ide vagy oda – Kőbánya a fasorban sincs a hazai futballban!

Pedig ugye a Fideszben és hátországában vezérlő és rendező elv a futball: mindenki próbál igazodni a Kedves Vezető hóbortjához, így is keresve, őrizve a bizalmát, társaságát, előrejutását vagy éppen életben maradását (a politikai és gazdasági életben egyaránt). Kubatov „Lista” Gábor ugye a Fradit kapta meg, Deutsch „Twitterhuszár” Tamás az MTK, Tállai „adóügyi” András a Mezőkövesd, Mészáros „Pénztáros” Lőrinc a felcsúti névrabló focisuli főembere – hogy csak a legfontosabb embereket és klubokat említsem. (Nem mellesleg elfoglalták a sportszövetségeket is: például Németh „Rezsihuszár” Szilárd a birkózók, Kósa „tízszázalék” Lajos pedig a korcsolyázók atyaúristene.) Mondjuk a kispesti Bp. Honvéd üdítő kivétel, azt (még) nem kebelezte be a politika, bár időről-időre felmerül itt Szijjártó „külügyi megmondó” Péter neve…

Ha jók az információim, akkor a kőbányai polgármester még mindig ott van az FTC vezetőségében, tehát ha csak „mellékszereplőként” is, de ő is igyekszik ilyenformán betartani a párt írtatlan szabályát.

De hát a mi polgármesterünk kerülhetne közelebb is a Fővezérhez! A múlt igazán indokolja, hogy legyen Kőbányának is élvonalbeli csapata! Tessék szervezni egyet: a töretlen kerületi fejlődésnek illő lenne megmutatkoznia a labdarúgásban is! Ne csak uszodánk legyen a Mázsa téren – ígéret van rá –, hanem focicsapat és stadion is! Szorgos és dolgos népünk megérdemli!

Talán a Fradival le lehetne boltolni, hogy a Bihari úti egykori Törekvés-pálya legyen az új kőbányai csapat otthona is, vagy ha ez valamiért nem megy, annyi üres vagy hasznosításra váró terület van, hogy egy hetyke kis csilivili stadiont simán fel lehetne húzni. Erre ma amúgy is szórja a Fővezér a milliárdokat, egy jópofa kőbányai stadiontervre is előhúzna valamennyit – ha az Egészségházra meg tudták dumálni, akkor nyilván ez is könnyedén menne.

Mert ugye cirkuszt és kenyeret a népnek! Ha már utóbbira is alig futja a népeknek, legalább legyen a helyszínen is részese a fejlődésnek!

Ja, hogy a nézők számítanak manapság a legkevésbé: a termék többnyire riasztó, a még kitartó drukkereket meg vegzálják? Ja, hogy a honi piacgazdaságban a futball még mindig nem piaci alapokon (nézőkre és üzleti szponzorokra számítva) működik? Ja, hogy a mostani erősen államfüggő futballfinanszírozási rendszernek egyszer vége szakad, fenntarthatatlanná válik, és így a sportág atomjaira hullik? Mindegy is! Lényeg, hogy a Kedves Vezető lelke rendben legyen…