Legutóbbi hosszabb írásomat így fejeztem be: „Mi a fontosabb a polgármester és a helyi Fidesz teljhatalmú többsége számára: a kőbányaiak biztonsága vagy a saját kicsinyes politikai érdeke?” Ugye ezt annak kapcsán kérdeztem amolyan költőien, hogy a polgármester segítségére siettem azzal, hogy a drogválság helyi kezelésére intézkedési terv elkészíttetését javasoltam hivatalosan is.

És vajh’ mi történt? Ha nem is egyhangú voksokkal, de a Fidesz leverte a kezdeményezésemet, nem készül Kőbányán semmiféle megismerhető intézkedési terv! Voltaképpen nem történt más, mint amit hónapokkal ezelőtt a polgármester dacból, haragból, kicsinyességből, féltékenységből (a sor tetszés szerint folytatható) már kijelentett: amíg ez a testület működik, addig semmilyen, tőlem származó javaslatot nem szavaz meg.

A legfőbb „indoka” az volt, hogy Kőbányán semmiféle drogos válsághelyzet nincs – ezzel szemben pár hete a fideszesített TV2-n még arra utalt, hogy bizony itt válsághelyzet van. És miért nincs most mégsem válsághelyzet? A nagy elme szerint azért, mert nem csak kőbányaiak szívják az acetonos cigit és válnak zombikká, hanem ide tévedt, sokkal nagyobb számú belső „migránsok”.

Nyilván azok a kőbányaiak, akik naponta belebotlanak a drogosokba – mert ugye a hangzatos rendőri fellépés ellenére is ott vannak – másként vélekednek. Mint például özvegy Stonhauser néni, aki macskasétáltatás közben azt tapasztalja, hogy a cicájával kénytelen félelemmel telve szlalomozni a zombik között, és csak embereket lát, nem mozgó lakcímkártyákat! Márpedig, ha ő fél tőlük, akkor joggal félhet más is! Az, hogy mindez Kőbánya közterein, nyíltan zajlik – és a polgármester „észjárása”, illetve elmondása szerint – nem önkormányzati, hanem rendészeti ügy. Azaz szerinte nem a kerületvezetés dolga!

A voksolás nyomán kijelenthető, hogy a drogosok pártjára állt! Hiszen nem hajlandó olyan lépést megtenni, ami az ügy komplex kezelését és megoldását segíti. Aktakukac-módra csak jogszabályok meglétére vagy hiányára hivatkozik, ami alapján hivatkozhat a nem-cselekvésre. Egy intézkedési tervben felelősöket, határidőket is meg kellett volna nevezni, illetve a társadalmilag hasznos cél mellé pénzt is biztosítani, hogy mindenki láthassa, hogy mire mennyit költött/költene a kőbányaiak pénzéből. Ha már Kőbánya dúskál a milliárdokban… De ő a számára könnyebb utat választotta, ami viszont a kőbánya lakosok életét továbbra is megmérgezi.

Azt is lehetett látni a szavazati arányokból, hogy ez ügyben messze nem volt olyan egységes a jobboldali frakció, voltak olyanok, akik szerint bizony szükség lett volna ilyen intézkedési tervre. Előre sajnálom őket, bizonyára lesújt rájuk majd a Párt és a helyi Kedves Vezető haragja…

Persze azt is érdemes boncolgatni, hogy miért nem akarta ezt a közügyet támogatni a polgármester? Ki vagy mi motiválta az „elkaszálásában”? Vagy egyszerűen robot-módra csak azt hajlandó végrehajtani, amit a Pártból vagy máshonnan mondanak neki?