„Miután néhány napja megjelent a kőbányai kutyagazdákat kioktató melléklet a Kőbányai Hírekben, különösen aktuálissá vált az a párbeszéd, aminek a közelmúltban voltam a fültanúja, mintegy véletlenül. Hogy igaz-e vagy sem, amiről szólt, azt nem tudom, mindenesetre a megjelentek tükrében felettébb érdekes. Gondoltam megosztom…
Szóval, azt beszélték a helybéliek, hogy a közterület-felügyelet munkatársai olyan oktatáson vettek részt, amelyen őket a tonfa és a bilincs erőteljesebb használatára tanították. El is tűnődtem, hogy vajh’ ki ellen lehet/kell ezeket a kényszerítő eszközöket bevetniük? Csak nem a kutyások ellen készülnek?
Nem adtam hitelt a szóbeszédnek, hiszen semmilyen bizonyíték ezt a szándékot nem mutatja. Ugyanakkor a melléklet burkoltan és nyíltan is fenyegető stílusa – hogy márpedig a felügyelők büntetni fognak, illetve, hogy éveken át eddig eltekintettek a retorziótól, csupán figyelmeztetéssel éltek –, akár arra is engedhet következtetni, hogy a vonatkozó rendelet(ek)et június elejétől a polgármester kész keményebben is betartatni. Mintha ez célravezető lenne…
Hangsúlyozom, nem tudom ez-e az igazság, de akár ez is lehet.
Ugyanakkor nem akarok senkit sem gyanúsítani – képviselőként igyekszem utánajárni ennek is. Mint ahogy eddig is tettem képviselői kötelességemet, amikor a kutyás ügy korábbi ellentmondásaira, vagy éppen a Hortobágyi utcai illegális szeméttelep tarthatatlan állapotára hívtam fel a figyelmet.
Én csak annyit tehetek, hogy kérdezek, kezdeményezek, más eszköz nincs a kezemben. Végzem a feladatomat, még akkor is, ha ezért „verbális verőembereket” is küldenek rám, akik minden létező fórumon megpróbálnak pocskondiázni és hitelteleníteni.”