Abban egészen biztos vagyok, hogy a kőbányai önkormányzat vezetői (esetleg a testület fideszes tagjai is) steril körülményeket teremtő burok alatt vagy egy párhuzamos univerzumban léteznek. Más egyéb magyarázatot nehéz találni arra, hogy a kőbányai propaganda, a szokásos lózungok köszönő viszonyban sincsenek a valós földi, X. kerületi élet mutatta valósággal.

A kerületi önkormányzat ugyanis saját lapjában, a valaha szebb napokat látott Kőbányai Hírek novemberi számában, kiemelt méretben bizonygatta a helyi közbiztonság szuper állapotát – és erre mi történik? Hát az, hogy a megjelenés után kicsivel egy hivatalos lakcíme szerint is vagy bejelentetlenül – nem tudható, hogy melyik – a kerület központjában lakó állampolgár úgy döntött, ideje bankot rabolni a Kőrösi Csoma úton…

Ha akarom, akkor ez azt jelenti, hogy mindez a véletlen műve. Ha akarom, akkor meg azt, hogy számtalan hasonló hírrel szinte naponta lehetne cáfolni a propagandaanyagot. Ha úgy tetszik, a valóság immár sokadszor „pofán csapta” a kerületi álomvilágot.

2014 és 2016 között ugyanis „eltűnt” 3.500 felnőtt Kőbányáról. Ha nem egy korábbi gigantikus választási csalás lepleződött le (a 2 választás névjegyzékében szereplők különbsége ez a szám), akkor legalább ennyi bizonyíték van arra, hogy elmennek az emberek/családok Kőbányáról. A lábukkal szavaznak – hiszen az állandó lakóhely és az ott tartózkodási hajlandóság a fejlődés/fejlettség egyik legfontosabb értékmérője.

A lakásokba pedig ismeretlenek, nagyrészt állandó lakhellyel máshol rendelkezők – szakszóval migránsok - költöznek, akiknek a zöme nem jelentkezik be a kerületbe. És az ismert - a fideszes vezetés által megváltoztatni nem kívánt, „nem az ő dolga” - kőbányai lakásállapotok kapcsán pillanatnyilag csak a kőbányaiak szerencséjén múlik, hogy „hideget vagy meleget” kapnak a szomszédba vagy a lépcsőházba (a Fidesz-propagandakommandónak jelzem, hogy ez egy kicsit kifordított mondás, ami itt arról szól, hogy valaki kaphat elfogadhatót vagy kellemetlent).

Amikor ennek és egy előkészítetlen „potenciális betelepítésnek” a veszélyeire és az önkormányzat semmittevésére hívtam fel a figyelmet, kiállva a kőbányaiak biztonságáért, a Habony-média célkeresztjébe kerültem – feltehetően helyi megrendelésre.