Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve – azaz tovább a Ferenc József-i vagy éppen a lenini úton; jutott eszembe annak kapcsán, hogy Kőbánya első embere, a kerület kiváló közbiztonságáért rendületlenül harcoló hősként újabb autókat adott át a rendőrségnek és más szervezeteknek is, mint aki meg lenne győződve arról, hogy csak a négykerekűek mennyiségén múlik a közbiztonság.
Pedig, mint az a kőbányai rendőrkapitány legutóbbi évértékelő beszámolójából kiderült, még a statisztika sem mutat lényegi kérdésben túl jó képet a kerületről – és mielőtt bárki megvádolna, hogy „ütöm” a helyi rendőrséget meg szenzációhajhász vagyok, leszögezem, hogy mindez nem a kapitány és beosztottjainak a munkáját minősíti. Sokkal inkább azt jelzi, hogy a kőbányai fejlődésről szóló lózungok csak pusztába kiáltott, jóformán a virtuális világot láttatni akaró szavak.
Mert mi romlott, maximum változatlan? Az erőszakos bűncselekmények, a kábítószerrel kapcsolatos esetek száma… Pont azoké, amik egy kerület „szociológiáját” mutatják. A jellemzően és visszatérően balhésok szeretnek – vagy tudnak! - itt élni nagyobb számban, nekik „paradicsomi” ez a közeg.
Merthogy fejlődés helyett inkább stagnálás jellemzi a kerületet, nem változott érdemben, minőségileg jobb irányba a lakókörnyezet, a lakásállapotok, ami más „társaságot” vonzana ide, és ugye egyben – minden mindennel összefügg alapon – a közbiztonság érezhetőbb javulását is magával hozná.
Egy közelmúltbeli lakásár-felmérés is megmutatta, hogy például a szinte szomszédos pestlőrinci Havanna-lakótelep lakásai is drágábbak, egyben kívánatosabbak a költözést fontolgatók számára, mint az Újhegyi-lakótelep otthonai. Minden ellentétes híreszteléssel szemben a „tömegesen” olcsóbb lakások - sajnos - egyúttal meghatározzák a helyi „társadalmi összetételt” is.
Persze mit lehet várni egy olyan önkormányzattól, városvezetéstől, amely csak a szavakban, a propagandában erős, a tettekben nem… Amelynek fontosabb, hogy két év alatt 80 milliót elszórjon „tájékoztatásra”, mint az, hogy ennek töredékét a lakásállapotokat legalább kismértékben javító lakáskarbantartási támogatásra fordíthatott volna. Előbbivel rövid távú előnyöket lehet elérni, utóbbi haszna meg csak hosszú távon jelentkezne – így utóbbi persze, hogy nem volt érdekében…
Ha ezt politikai nyelvre akarom lefordítani, akkor a mostani helyi kormányzó erő sokkal inkább a változatlanság, a (hatalmon) maradiság, a szó szerinti konzerválás híve, mint sem a tényleges, világos koncepciók és széles körben egyeztetett tervek mentén zajló fejlődésé.
Ez a vezetés most már látható veszteségeket okoz a kőbányaiaknak. Itt az ideje észrevenni, hogy az „ahogy esik, úgy puffan” földbe temetett milliárdoknak nem kellene tapsikolni és a józan ész, nagyon gyakran még a saját érdek figyelmen kívül hagyásával minden marhaságot elhinni. Örülni érdemes és kell is annak, ha valami megjavul, megszépül, megépül, de észre kell venni azt is, hogy ettől a hétköznapokban sokaknak változik-e valami előnyükre az életvitelükben önmaguk számára.
Nekem ez a fontos és alapvető.
TÉNY+
A kőbányai rendőrkapitány beszámolója (facebook poszt)