Nem arról híres a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kőbányai alrendszere – leánykori nevén: kőbányai önkormányzat –, hogy ellenzéki, pláne építő jellegű ellenzéki javaslatot be- és elfogadjon. A miértre egyetlen magyarázat van: mert csak, mert kiderülne, hogy esetleg az jobb, mint amire ők (nem) gondoltak. De előfordul még konkrétabb magyarázat is: a politikai haszonszerzés a cél.

Nyilván ennél sokkal szebb leverni, majd elorozni valamit, és úgy előadni, mintha az saját ötlet volna. Márpedig ez történt az én egyik korábbi felvetésemmel.

Éppen lapoztam a Kőbányai Hírek aktuális számát, amelyben Pap Sándor alpolgármester nyilatkozta, hogy készül egy program a kőbányai mikro- és kisvállalkozások megsegítésére, és hát a homlokomra csaptam, mert ismerős volt ez a téma. Hát persze, hiszen közel három éve egy képviselő-testületi tanácskozáson én javasoltam (testületi előterjesztést is készítve), hogy a kerület ugyan – lehetőségeihez mérten – próbálja már meg támogatni azokat a kisebb vállalkozásokat, amelyeknek az életben, illetve a talpon maradás önhibájukon kívül nehezen megy. Egész pontosan – terveim szerint egy Önkormányzati Vállalkozástámogató Rendszer első lépéseként - egy kőbányai Vállalkozói Krízisalap létrehozására tettem javaslatot.

Aki már vállalkozott vagy ismeri a vállalkozások működését, az tudja, hogy a vállalkozásoknak konkrét megoldásokra és érthető célokra van szüksége, a többi rizsa. Koncepcionális elemek nem nagyon hozzák lázba őket. Ezért akkoriban a megtett konkrét javaslat „mellé” közzétettem az akkor (is) nagyon fontos önkormányzati javaslattételi célt: a Krízisalappal nyitva indítson az önkormányzat egy munkahelymegtartást támogató programot. Ez pedig összkőbányai érdek volt és lenne most is!

Ennek az előterjesztésnek akkoriban nyoma volt a testületi összefoglalóban, jegyzőkönyvben is. Igaz, az még egy „másik” testület volt, aminek a hivatalos anyagainak nagy része publikusan elérhetetlen.

Ám a fideszes városvezetés elővette szokásos taktikáját, az ügyet halogatta, mondvacsinált indokokra hivatkozva nem engedte abban a formában megvalósítani, ahogy én gondoltam, és kvázi megdöglesztette. Mivel korábban, más fontos kőbányai ügyek kapcsán is többször felajánlottam segítő együttműködésemet, így abban is partner lettem volna, hogy az eredeti javaslatomat – akár a városvezetéstől érkező jobbító gondolatokkal – kibővítsük. Mert nem az (lett) volna fontos a számomra, hogy kinek a neve alatt fut/valósul meg az ügy, hanem, hogy mit hozunk ki belőle, mit tudunk nyújtani közvetlenül a vállalkozásoknak, közvetve a kőbányaiaknak. Ám, ahogy a „segítő jobbomat” máskor is, úgy ebben a konkrét esetben is félrelökte a vezérkar. Most inkább elorozva az én javaslatom főbb látható alapjait, önnön nagyságukat és „kezdeményezőkészségüket” jelezve, a kőbányai vállalkozók patrónusaként tüntetik fel magukat.

A baj csak az, hogy szemben az én tudatos javaslatommal, amelyben a konkrét vállalkozástámogató lehetőségek minden kőbányainak előnnyel szolgáltak volna (ez lett volna a célja!), a lenyúlt és átpofozott csak egy formális keretrendszer, amelyben valószínűleg inkább csak a „baráti” vállalkozók fognak jól járni.

Ez a fideszes kőbányai módi: ötlet semmi, viszont minden felvetés, ami nem tőlük jön politikai haszonszerzés és akadékoskodás. Hozzá pedig modortalankodás és lenézés társul. Aztán meg jöhet a pénzpumpa.