Nagy érdeklődéssel olvastam Kőbánya fideszes uralkodójának és végrehajtójának csodálatos politikai és helyzetelemzését a Magyar Idők után most éppen Magyar Nemzetnek nevezett – minden bizonnyal széles néptömeget elérő – fideszes kormányzati szócsőben és propagandakiadványban. Jól megérdemelt helyre ment jó eséllyel a politikai reklámozásra félretett kőbányai 180 millió forint egy része.

Van egy szint, ami alatt már nem érdemes a hamis vádaskodásokra reagálni, mert felesleges energiákat vesz el más hasznosabb tevékenységtől, de ez a legfrissebb még e mérce felett van. Meg aztán olyan sületlenségeket nyilatkozott, hogy muszáj felvilágosítani őt a valóságról.

Az a fideszesek sajátságos, felsőbbrendűséget éreztető gondolkodására vall, hogy, aki ellenzékben van, az szerintük csak hülye lehet és csak hülyeségeket beszélhet, és aki ellenzéki, az egyben hataloméhes. Szeretném Kőbánya Kedves Vezetőjét emlékeztetni, hogy elvben még demokrácia van, és a demokrácia lényege a négy- vagy ötévenkénti választás, és aki ezen indul, természetesen nyerni szeretne, szeretné megszerezni ország/település feletti irányítást. Nincs ezzel semmi baj. Vagy a Kedves Vezető szerint az volna a helyes, ha valakinek – például neki – örökre odaadnák a helyi kormányzást, mert csak ő az egyetlen megbízható, igaz és irányításra termett ember a X. kerületben? Ha innen nézzük, akkor ő pedig attól fél, hogy elveszíti hatalmát; azaz ha én és csapatom hataloméhes, akkor ő meg betegesen félti a hatalmát…

Továbbá a drága polgármester azt a látszatot kelteti, hogy ő tökéletesen ismeri a helyi ellenzéket („az ellenzék már a választások előtt, amikor a tortát még meg sem sütötték, annak felszeletelésén vitatkozik”), ám fel kell világosítanom, hogy csúnyán félrevezették. És ebből kifolyólag egy voltaképpeni észszerű lépésért feketít be engem/minket. Az igazság az, hogy nem voltam/voltunk hajlandóak az LMP-vel idő előtt osztozkodni bármely tisztségen, mert ezt még korainak tartottam/tartottuk, nem azt tekintettem/tekintettük a legfontosabb feladatnak az együttműködésben és a kampányban, viszont ezt az ügyet a zöldszínű párt illetékese úgy állította be, hogy nem fogadtuk el az ő ajánlatát. A Kedves Vezető eldönthetné, hogy most miért is üt engem/minket: ha van rajtunk sapka, akkor azért, ha nincs, akkor azért?

A legnagyobb melléfogását a végére hagytam. Azt mondta, hogy még 2017-ben a „migránsozásommal” nagyon sok honfitársunkat megbántottam. Én meg azt mondom, hogy egyfelől felületesen olvasta el az akkori elmélkedésemet, másfelől fogalma sincs egyes szavak tudományos jelentéséről és azok jelenségek szerinti használatáról. Úgy keveri a migráns szó valódi és fideszes-féle újmagyar, gyűlölettel telített jelentését, mint ahogy a Bihari utcai házak kapcsán a statikus meg a szociológus foglalkozásokat. Még e ciklus második felében egyik ömlengésében olyan hatást keltett egy tanulmányra való hivatkozással, mintha a szerzője, bizonyos Ladányi János igazságügyi statikai szakértő lenne, holott az úr elismert és neves szociológus, aki a mélyszegénységben – így a Bihari úton – élők sorsát, helyzetét kutatta. A valóság az, hogy azokat az embereket nevezi migránsoknak a tudomány, akik egy jobb élet reményében szülőhazájuk helyett egy új országot keresnek, és bizony nem csak országok és országok között vándorolnak a migránsok, hanem egy adott államban is létező jelenség a belföldi migráció, így vannak belföldi migránsok. Ők azok, akik a szegényebb Kelet-Magyarországról a gazdagabb fővárosba vagy Nyugat-Magyarországra költöznek – ami amúgy természetes jelenség, folyamat. Na én pontosan erre a jelenségre hívtam fel anno a figyelmet, jelezve, hogy Kőbánya elhanyagolt és elszegényedő – de a számukra még mindig jobb – területeire ők költöznek. Ez tény! A tények pedig makacs dolgok!