Kőbánya „világhírű lett”, csak az a baj, hogy ezt nem önnön nagyszerűségének, hanem a kancelláriaminiszternek, valamint a kormány és a „legkövetőbb” helyi vezetés szociális érzéketlenségének köszönhetően. Kőbányán a jobboldali vezetők ugyanis „kevés együttérzéssel” bánnak a nehéz sorsú, mondjuk ki - szegényebb - honpolgárokkal. Útban vannak ugyanis.

Puff neki, ennyit ér a 2010 óta tartó kőbányai imázsjavítás és a túltolt „hatalmas kerület-fejlődés” propaganda – nagyjából semmit. Ez kétségtelenül bebizonyosodott a „mindenügyi miniszter”, Lázár János bécsi, kontraproduktívra sikeredett, és őt – közvetve pedig, akaratán kívül Kőbányát – a „világhírnévig” repítő videós tudósításának visszhangjaiból.

A derék hódmezővásárhelyi polgár, aki Budapestből maximum a Kossuth teret és a gyerekei nevén lévő budai luxusvillát ismerheti, a „migránsok uralta” osztrák főváros 10. kerületének állítólag rossz, siralmas állapotával riogatta a budapestieket, a magyarokat – nem véletlenül javasolta neki a Die Tageszeitung német napilap szerkesztősége és Bernhard Odenhal osztrák újságíró, mellesleg bécsi lakos, hogy inkább látogasson el Budapest X. kerületébe, Kőbányára, ahol jól láthatóak a magyar kormány szociális ridegségének jelei.

Na igen, jó eséllyel a Hős utcai tömb és a Bihari út 8/c alatti tömbre is céloztak. Ebből is látszik, hogy a kőbányai, helyi propagandacélokat szolgáló 120 millió forint inkább valakiknek a kistafírozására volt jó, a nagy hírnévjavítás nemhogy az „országhírt” – na jó „Európa-hírt” - nem érte el, még Budapest határán sem jutott túl. Többek között azért nem, mert a kerületvezetés kíméletlenül bánik egyebek mellett a két telepen élőkkel. És ez ezek szerint látszik Bécsből vagy Berlinből is.

Ezt az érzéketlenséget maga Kovács Róbert polgármester is demonstrálta, amikor a 120 millióval 2 évre kistafírozott helyi lapnak a következőket nyilatkozta: „Annyit kijelenthetek, hogy akik jogosultak másik szociális bérlakásra, azok elhelyezéséről gondoskodunk, ahogy tettük eddig is. Akik viszont határozott idejű szerződést írnak alá és vállalják az abban foglaltakat, azoknak tudniuk kell, hogy a bérleményük egy meghatározott időpontig áll rendelkezésükre, a szerződés lejárta után pedig nincs az önkormányzatnak velük szemben elhelyezési kötelezettsége.”

Vagyis szokásos módon a jog mögé bújik, ahelyett, hogy felelős városvezetőként megoldást kínálna. Mert hát a kilakoltatásban érintettek emberek. És ezek a „határozott idejű szerződések” sem minden esetben úgy köttetnek vagy köttethettek meg Kőbányán, hogy az aláíróját pontosan erről tájékoztatták vagy volt igazi döntési pozícióban. A MÁV-telepieknek vannak történeteik, nem véletlenül szervezkednek.

Persze kétség sincs affelől, mire ez a nagy igyekezet. Sorra tűnnek el régi lakóházak vagy ipari területek, hogy azok helyére lakóparkok kerüljenek, hogy így segítse elő a polgármester és a Fidesz a lakosságcserét. A szegények, nehéz sorsúak ne itt rontsák a levegőt (a hírnevet!), inkább jobb módúak költözzenek a helyükre.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a Hős utcai negyedet és a Bihari úti ingatlant úgy kell hagyni, ahogy van. A bánásmóddal van bajom, azzal, ahogy az ott élőkkel megalázóan, a feltételeket egyoldalúan diktálva bánik a vezetés. Mert fel lehetne számolni a két környéket minden részletre kiterjedő, a szociális helyzeteket, az élet- és munkakörülményeket is figyelembe vevő alapos előkészülettel is. De a gondos tervezés más területen sem tartozik az önkormányzat erősségei közé.

Ugyanakkor most már sajnos forgatókönyv-szerűnek mondható ez a lakosságcsere. Noszlopy utca, Ceglédi utca, Hős utca, Bihari út, MÁV-telep – van, ahol már épül a lakópark, van, ahol a kellő nagyságú, egybefüggő földterület kialakítása a cél. Lényeg az, hogy a „kellemetlen” látnivaló és vele együtt a „kellemetlen emberek” tűnjenek el, az ár nem számít. A „kellemetlenséget” pedig a polgármester és a helyi fideszes többség határozza meg. Ha kell, szemrebbenés nélkül összemossa (120 millióért összemosatja) a valóban problémásakat az ugyanott élő, egyszerűen csak tényleg anyagilag nehéz helyzetben levőkkel és küszködőkkel. Hogy aztán „rendteremtőként”, határozottan és hivatali erővel „megvédje” a kőbányaiak többségét, vagy úgymond kiszolgálja a „népakaratot”. A cél ugyanis szentesíti az eszközt, de higgyék el, senki sincs biztonságban Kőbányán. Főleg a nehezebb anyagi helyzetben élők vagy abba kerülők nem.  A helyi Fidesz nem is tagadhatja le, hogy neki nem az emberek, hanem a vagyon és birtoklás a fontosak. Szlogenjük szerint (Nekünk Magyarország az első!) – nekik feltehetően Kőbánya az első. Nekem (nekünk) a kőbányaiak az elsők. A lakhatás, a megélhetés, az emberhez méltó, normális élet lehetőségének biztosítása.

Persze van ennek a Lázár-féle akciónak egy, a kőbányai vezetés számára ugyancsak kellemetlen másik vetülete is. A Die Tageszeitung némileg ironikusan utalt arra, hogy éppen Kőbánya az a kerület, ahol jelentős számú, helyiadó-fizető kínai kisebbség is él – amely összegből más jellegű szociális kiadásokat lehet fedezni. És, itt jön ez a másik vetület, éppen a kínai kisebbség az egyik csoport, amelyre nagyon is illik a legutóbbi, a gazdasági bevándorlókat nemkívánatosnak minősítő (blamásra sikerült) helyi önkormányzati határozat. Nem vicc! Pillanatnyilag Kőbányán hivatalosan nemkívánatosak a gazdasági bevándorlók és a bevándorlást szervező irodák (értsd pl. munkaközvetítők).

Tehát csak „gratulálni tudok” Lázárnak és a vele együtt szoros szövetségben dolgozó kőbányai vezetésnek, hogy így „öregbítik” a X. kerület hírnevét. Persze ott, ahol tudják, hogy a fejlődés nem abból áll, hogy felavatják a 20. zászlórudat és a 40. virágágyást, bukó a fideszes lózungok erőltetése. Erről a „fejlődéslufiról” eddig csak jómagam szóltam, álltam elő tényekkel és kaptam érte hideget-meleget. A Lázár-videóra adott reakciók szerint viszont messzebbről is ez tisztán látszik.