Mi lesz Kőbányából: lavór vagy vödör? – fejtegettem a minap, és ez adta az ötletet arra, hogy nagy vonalakban áttekintsem, tényleg, mit is lehetne ebből a jobb sorsot érdemlő, egyelőre maximum bővülgető, de semmiképpen sem fejlődő kerületből kihozni. Már csak azért is, mert elég sokszor megkapom politikai ellenfeleimtől, hogy csak dumálok a vakvilágba meg kritizálok – azért a figyelmeztetéseim többsége sajnos bejött –, de nem állok elő semmi érdemi javaslattal…

Persze, ismerve a helyi fideszes vezérkart, az ötletekkel csínján kell bánnom, hiszen, ha van is, azt lenyúlják és maguk dicsekednek vele (lásd Kerepesi úti rendelő átépítése), vagy nagy színházi körítéssel, mondvacsinált, hazug okokra való hivatkozással lesöprik az asztalról.

Szóval, hadd vegyem előre ezúttal a kultúrát – vagyis, ha a kerület úgy határoz, hogy a „kulturális negyed” irányvonalát erősíti, akkor merre lehetne elindulni. Voltak ugyanis korábban erre irányuló törekvések, de arra hivatkozva, hogy nincs pénz, inkább vagy nem fogtak bele vagy félbehagyták – miközben azt harsogják, hogy soha ilyen jó anyagi körülményei nem voltak Kőbányának.

Kezdődött azzal, hogy a Kőrősi művelődési házat (lánykori nevén Patakyt) és a KÖSZI-t, na meg az Újhegyi közösségi házat összevonták. Ám sajnálatos módon a fúzió elkerülte a szintén rengeteg értékes tevékenységnek helyet adó Törekvés Művelődési Ház. (A kerület most is sajnál a háztól évi 30-40 millió forintot, amennyivel a jelenlegi szintet tartani tudnák. Elegendő forrás híján lassú sorvadásra van ítélve a kerület egyik ékessége.) Ahogy Budapest más kerületében lehet háromnál több kulturális intézményt egységben irányítani, úgy Kőbányán is lehetne. És ez nem csak pénz kérdése.

Innentől kezdve meg már csak a szinergiák értelmes kihasználására kellene törekedni, hiszen a Törekvés szomszédjában feltehetően egyszer működni fog a Közlekedési Múzeum és Park, valamint az Operaház háttérbázisa és stúdiószínháza. A Kőrösi és a KÖSZI közelében pedig ott van a valaha S1-nek nevezett régi sörgyári terület, amelyre a mostani fideszes vezérkar kulturális bázist álmodott (Országos Széchenyi Könyvtár, Országos Levéltár, miegymás), tehát a szinergia a másik földrajzi irányban is kihasználható lenne. (Megjegyzem, nem volt rossz elképzelés a sörgyár telek ilyen jellegű hasznosítása, csak lehet, hogy más, kivitelezhető léptékben kellett volna gondolkodni.)

És akkor ott van a kettőt kvázi összekapcsoló Mázsa tér és Liget tér, aminek rendezéséhez még a megvalósíthatósági tanulmányt sem sikerült kidolgozni, pedig évek óta ígérik. E két teret kiválóan be lehet vonni ebbe a „kulturális tengelybe”. Mint ahogy a kerület más városrészeit is csatlakoztatni lehetne hozzá, ha az a döntés, hogy Kőbánya a kultúra pezsgő városa legyen. Hogy ne csak a kerületi, hanem kerületen vagy akár Budapesten kívüli lakosok is ide jöjjenek ezért. (Azt meg tényleg csak érintőlegesen említem meg, hogy ez a „népszerűség” más ágazatokat is bevonzana.)

Persze mindehhez értelmes tervek, hatás- és háttértanulmányok kellenek, feltérképezve az előnyöket, hátrányokat, kapcsolatokat. Ebben pedig a kerületi vezetés nem túl erős. Csak azt hajtja végre, amit a központi kormányzat mond vagy ad pénzt. Pedig más fővárosi – ellenzéki vezetésű! – kerület példája is mutatja, hogy ha egy önkormányzat világos és értelmes és megvalósítható elképzeléssel áll elő, akkor ki lehet a központi büdzséből arra forrást kanyarítani.