Most már jó volna egy hihető indokot adni arra, hogy miért is akarják eldózerolni a Bihari út 8/c alatti ingatlant. Eddig mindig másra hivatkozott a vezetés, miért is kell menniük az ott élőknek. A polgármestert ráadásul váratlanul helyre tették egy erősnek tűnő képletes pofonnal.

Van az a szép köznyelvi szólás, hogy „házhoz ment a pofonért”. És hát bármennyire is kínos Kőbánya első embere számára, bizony képletesen ő kapta az arculcsapást a Bihari út ügye kapcsán.

Még az év elején ugyebár Kovács Róbert volt az, aki kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet: a Bihari út 8/c tömb lakóinak bizony a tavasz után menniük kell, mert a ház életveszélyes. A testületi ülésen egy ezt alátámasztó dolgozatot is lobogatott – kétségkívül hatásos volt a cinikus, kioktató hangnemű színielőadás, hiszen a kívülálló azt hihette, egy műszaki szakvéleményt mutogat, amely az önkormányzat elbontási szándékát igazolja. Igen ám, de kiderült, hogy a hivatkozott Ladányi János-féle dolgozat voltaképpen egy szociológiai tanulmány.

Aztán ezt a fegyvert később – korlátlan beszédidejét bőven kihasználva, eléggé szánalmas módon – ellenem is bevetette, úgy téve, mintha nem ismerném kellően a tanulmány tartalmát. Nagyon is ismertem már akkor is, amikor ellenem szólt, csak hát a neveltetésem és a beosztásának szóló tisztelet tartott vissza attól, hogy abban a pillanatban a testület előtt szembesítsem az igazsággal.

Szerencsére megtette ezt helyettem más, azzal a bizonyos – képletes – kőkemény saller kiosztásával. Ő pedig a dolgozat írója, Ladányi János volt, aki néhány napja adott nyilatkozatával tette helyre alaposan a kőbányai polgármestert, és különösen felhívta arra a figyelmét, hogy nagyon otromba dolog az általa leírtakat hazugsággá átformálni, és azt valóságosnak eladni a nagyközönség számára.

Ez a nyakleves talán kínosabb, cikibb és megalázóbb, mintha én mezei képviselőként „adtam” volna. Mi több, Ladányi a felháborodását privát levélben leírta Kovács Róbertnek is – hát megnéztem volna a keserű arckifejezését olvasás közben… Viszont ezt a levélváltást eddig elfelejtette közölni a testülettel, hovatovább a választópolgárokkal – egy tisztességes és hiteles városvezető nem csak a győzelmi jelentéseket sorolja, hanem bizony olykor a kudarcokat is megemlíti.

Az sem válik a dicsőségére, hogy a Bihari útiak ügyben összevissza, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz és tetet. Ugye volt az életveszélyes állapot indokként, néhány hónapra rá ezt egy mondatával annullálta, és a lakók lejáró szerződéseire hivatkozott kilakoltatási indokként. Pár napja sikerült megfejelni azzal, hogy mégiscsak életveszélyes, mivelhogy a műszaki egyetem szakvéleménye is ezt mondja. Ugyanakkor a dicsfényben előszeretettel fürdő, önmagát előszeretettel dicsérő és tömjénező városvezető ebben a kényes témában még a szemtől szembe nézést sem vállalja, még azoknak a lakóknak a felvetéseire sem ad érdemi választ, akik jogi és anyagi szempontból egyaránt rendezetten élnek a tömbben – ez sem éppen városvezetői erény.