Tombol a nyár, pihegve húzódik árnyékba kutya és gazdája, ha teheti. Kutyáim is estefelé éledeznek, felkelve a hidegnek tartott konyhakőről. De ahogy a latinok mondása szerint hajózni kell, úgy a kutyások is tudják, sétálni kell. Mi is megyünk, árnyéktól árnyékig. Aztán, ahogy a gyerekek szokták, úgy ők is a pillanatnyi zivatar okozta tócsákat látogatják sorba, minden kísérletem ellenére nagyokat dagonyázva benne. Örömük leírhatatlan. Különösen most, hogy a gazdi egy hét távollét után megjött. Árnyékot játszunk, mindenhová követnek, nehogy megint meglógjak. Persze követelik a labdázást, de ilyen melegben az ötödik kör után jön a pihenés.

Tegnap gondoltunk egy merészet és hármasban kimentünk a Hajógyári-szigetre – ahonnan szerencsére még nem tiltották ki a kutyákat –, van ott rengeteg hely, fű, fa, bokor, na meg „pajtibarik”. Az utolsó napot csíptük el, mikor még önfeledten fürödhettek a Dunában – gőzerővel építik be Sziget fesztiválnak helyet adó területet, húzzák a nagy sátrakat, kerítik le a partot, a belső részeket. Most három hétig szünetel a kutyaparadicsom. E három hét kivételével senki nem osztogat kutyás kalauzt, nem látni marcona rendbiztosokat, mégis nyugalom, rend van. A szembejövő vidáman üdvözli a kutyás társát, ismeretlenül is elújságolja, hogy mennyit fejlődött az ebje; egyszerűen jó a hangulat itt. Nem akarja itt senki fenyegetni a kutyákat, akik meg jól neveltek, sőt összeszedik a kutyapiszkot is a gazdik. Azon gondolkozom: miért van az, hogy egyre több helyen számkivetettek lettek ezek az aranyos házi kedvencek? És miért van az, hogy az önkormányzatok egyre-másra, egymással versenyezve hozzák a lehetetlenebbnél lehetetlenebb szabályozásokat, tiltásokat, miközben gőzerővel próbálják bizonygatni kutyabarát mivoltukat? Olvasom, most éppen Egerben tiltották ki a város központi parkjából őket. Persze itt sem egyeztettek erről, itt sem hallgatták meg erről a kutyatartókat. Aztán itt a Városliget, ahol szintén ez játszódott le, és minő véletlen, itt is civilek próbálják menteni a menthetőt, okos ötleteket adni a csak tiltani tudó hatalmasságoknak.

Olvasom a Kőbányai kutyás kalauz című igen kiváló kiadványt, amelyben a  „kutyabarát önkormányzat” (ez a fejezet címe) felsorolja, hogy az utóbbi években mi mindent tett a kutyákért. Szám szerint négy dolgot sorol fel.

1 – „Minden városrészben működik az igényekhez igazodó, gondozott kutyafuttató.” Nos, ezt ítélje meg ki-ki habitusa szerint. Mindenesetre felhívom a figyelmet, hogy a Kőbányai Kutyabarátok Közössége (ez egy civil közösség) weboldalán sokan írnak jót-rosszat ezekről a futtatókról. Még mielőtt bárki megint kekeckedéssel vádolna, hangsúlyozom, ahogy olvastam, a cél a jó dolgok megtartása, eljuttatása oda ahol ez még nem működik, illetve segítő szándékkal a rossz dolgok kijavítása. Így egy valóban átfogó, a valóságos helyzet alapján regisztrált állapotfelmérés áll majd rendelkezésre. Nem pedig a reklámozás a cél...

2 – „Június 1-től a korábban kijelölt hely több mint négyszerese, 90 ezer négyzetméterre nő a kijelölt kutyafuttatók területe.” Na ezzel már egy kis problémám van. Ahogy statisztikatanár professzorom mondta volt: a statisztika azért van, hogy az igazságot elfedje. Vagy ahogy Babai János írta egyik hozzászólásában: nehéz pluszról (területnövekedésről) beszélni akkor, amikor eddig 240 ezer négyzetméter parkterületet használhatták a kutyák és gazdáik, június 1-től meg „csak” 90 ezret. Hiszen ez a tiltás, az elfuserált rendelet eredménye. Végeredményben az történt, hogy az eddig használható 240 ezer négyzetméterből 90 ezerre azt mondtuk, hogy na ez mától (június 1.) legyen kutyafuttató. Így aztán a kutyafuttató-besorolású terület valóban növekedett, de a törvényesen használható terület meg ugye csökkent. Na ez az igazi bűvészmutatvány! Ahogy már többször leírtam, attól, hogy a terület négy sarkára leszúrunk táblákat, attól az még nem kutyafuttató valójában. Annak egyéb feltételei is vannak. Persze köszönjük azt a néhány padot, meg párakaput, amit kihelyeztek. Az irány jó, de közel sem valósul meg ettől egy korszerű kutyafuttató.

3 – „Az önkormányzat az utóbbi három évben 32 millió forintot költött különböző kutyás létesítményekre, kutyás programokra.” Én azért kíváncsi lennék, hogy mennyi ebből a létesítmény és mennyi a program. Másrészt ezen mennyiségi mutatón kívül a hatékonyságára is kíváncsi lennék. Ezt meg ugye csak a kutyásokkal való párbeszéd útján lehetne kideríteni.

4 – „100 ürülékgyűjtő edényt üzemeltet az önkormányzat.” Ez valóban impozáns szám, de élek a gyanúperrel, hogy ezt a tétel a 3. pontban is elszámolták, de sebaj. Kétszer lehetünk ugyanarra büszkék, meg így kijön a piktogrammon a kör négyszögesítése, jól mutat, dizájnos. Persze csak halkan jegyzem meg, hogy az ürülékgyűjtők egy része teljesen feleslegessé vált a kitiltás után, mert már arra a kutya se jár.

Aztán olvasom tovább, hogy az önkormányzat milyen nagylelkű volt, hogy a 2012. évi szabálysértésekről szóló törvény alapján nem büntették az addigi renitens kutyagazdákat. Ez igazán örömteli, de akkor júniustól miért az egész kutyás társadalmat büntetik meg? Miért nem a rendelet megszegőinek szűnt meg csak a türelmi idő? Ezt hívják kollektív büntetésnek.

Ennek az a természetrajza – a történelemben számtalanszor bebizonyosodott – , hogy a szabályokat be nem tartók ezután is nagy ívben tesznek mindenféle előírásra, míg a szabályokat betartóknak rettentő sok kellemetlenséget okoz, tehát kontraproduktív. Szerintem a probléma nem akkor oldódik meg, ha eltüntetjük a kutyákat. Ez egy nagyon-nagyon buta nézet. Persze hinni tudnék benne, hogy isteni sugallatra a kőbányai vezetésben megérett a gondolat, hogy ez így tovább nem mehet, és hozzunk gyorsan egy szigorító rendeletet. Egy olyat, amely a központi rendeletnél is szigorúbb. Csakhogy az ilyen típusú szigorítás – mintegy központi vezényszóra, egyszerre jutott minden önkormányzat eszébe.

Márpedig ha ez így van, fejezzék be a kutya- és gazdavakítást, ne hivatkozzanak kőbányai bejelentésekre, mondják meg őszintén inkább, hogy központi utasításra történik mindez. Valaki ott felül nem szereti a kutyákat, és megteheti, hogy ennek érvényt is szerezzen. Persze helyi szinten az apparátcsikok fülüket hátracsapva, az elvárásokat megfejelve rögtön végrehajtják a parancsot: „akkor júniustól büntetünk, végrehajtva”. Sőt, nemcsak a kutyák ellen indítanak hadjáratot, de a macskák, meg a madarak ellen is – lásd az állatok etetésére vonatkozó rendeleti passzust. Hiába magyaráztam másokkal együtt én is, hogy rossz a megfogalmazás, mert nem a szennyezést, hanem az etetést tiltja, többek között a madarakét is. Ahogy a képviselő-testületi ülésen fogalmaztam, a helyi rendelet alapján egy parkban, vagy egy óvoda esetleg iskola udvarán tilos madáretetőt kitenni – amire a válasz csak annyi volt, a madáretető kihelyezését nem tiltja, csak az élelem kihelyezését. Jót derültek többségben lévő képviselőtársaim a viccnek szánt válaszon, és lesöpörték a problémát. Miért? Mert nem ők fedezték fel ezt az ellentmondást. Itt csak a választott többségnek lehet igaza, a kisebbségnek soha.

Van egy másik érdekes fejezetcím is ebben a kalauzban: „Honnan tájékozódhat a felelős gazda?” Felsorolja a jogszabályokat, amely valóban hasznos, mert elolvasásával rögtön látszik, hogy a mai hatalom nem környezetbarát, nem állatbarát. Például a szabálysértésről szóló rendelet – amely erősen korlátozza a kutyák szabad mozgását és nehezíti a kutyatartók életét mindenfajta kompenzáció nélkül – erősen rávilágít erre. Bár az alaptörvényben szó esik a természetes környezet védelméről, de a természetes környezet részét képező kutyákat azért igencsak természetellenes tartásra ítéli. Ez olyan, mintha a rendelethozó jogát a szabad levegőzésre nem gátolnák, de csak pórázon tehetné meg egy szűk udvaron. Ugye ismerős, ez a börtön. Aki kertes házban lakik, annak szerencséje van, mert a saját kertjében szabadon lehet az eb, ám ha kilép, akkor rá is a közterületekre, erdőkre vonatkozó tiltás lép életbe. És aki panelban lakik? Ja, az ne tartson kutyát! De legalább ezt a baromságot nem szankcionálták. Na de most aztán lesz rend, meg természetvédelem. És még le is írja a hatalom, mennyire a kutyák érdekeit szolgálja ez, mennyire zöldek vagyunk. Persze hogy itt sem volt előzetes egyeztetés. Minek, a tutit ebben is ők tudják, mi meg csak nyelünk?