"Kerületünknek minden adottsága megvan, hogy a múlt század után újra SIKERTÖRTÉNETET írjunk."

Az acélklotyó vonzásában

2017-02-05
Nem minden arany, ami fénylik – tartja a mondás. Nos, ez illik az állítólagos kőbányai fejlődésre. Ezt ugyanis csak a városvezető látja és láttatja, más észre sem veszi, kívülről még mindig ugyanannak a prolinegyednek vélik, mint régen.

(Fotó: Oszvald György)

A polgármester aktuális megszólalásai során rendre előhozza azt a témát, hogy a 2010 óta tartó „kőbányai törzsfejlődés” során mennyire kiegyenesedett a kerület, anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Most inkább maradnék az utóbbinál…

Ugyanis egy nagyon érdekes blogbejegyzést olvastam a minap, amelynek szerzője kényszerből és ideiglenesen Kőbányára költözött. Aminek ő ugyan örült, elsősorban anyagi szempontból, ám családja, barátai, ismerősei már kevésbé; mégpedig a kerület „baljós híre” miatt. Vagy írjam azt, hogy ezek alapján Kőbánya „snassz”, „nagyon nem zsír”, „égő”?

Mit jelent ez?

Csupán azt, hogy az a fennen hangoztatott polgármesteri szándék, hogy ő tisztára mossa Kőbánya nevét, a prolis, negatív hangvételű asszociációkat kiűzi a közvélekedésből, tiszteletre méltó, ám úgy tűnik, az elmúlt 6 évben nem nagyon sikerült neki. Sőt, az látszik, hogy a „nagyszerű”, „csodás” stb. jelzőkkel még mindig nem Kőbányát illetik „a népek” országszerte, és ilyennek maximum csak a polgármester látja a kerületet, a máshol élők nem.

Mielőtt bárki megvádol: én tudom, hogy mennyire remek hely Kőbánya, tele páratlan helyszínekkel, emlékekkel. De a helyi sajtóban és a – gondolom fizetett – fideszes felületeken „fejlesztésekről” rizsázó „győzelmi jelentés” jellegű híradások mellett ugye nem az én feladatom – tisztségemből adódóan – a kerületet reklámozni. Pedig megteszem.

Mivel úgyis azt kapom majd, hogy „kampányolok” meg „politikai haszonszerzek”, meg „ez csak politikai támadás” (már aki ezt még benyeli), csak egy „apróság”: én már több éve létrehoztam és tartok fenn helyismereti és -történeti weboldalt Kőbánya népszerűsítésére (Kőbánya Anno), mi több készítettem/készítek anyagokat is hozzá (Pl. A magyar repülés kezdeteiről vagy A Fürtös Krisztusról).

Ez a sokmilliárdos költségvetésű önkormányzatnak, a tizen-huszon milliókat csak úgy dobáló polgármesternek (ld. ’56-os kőbányai dalíróverseny) vagy valamely intézményének sem „jutott még az eszébe”.

Az erővel kiabált és mutogatott kőbányai (állítólagos) fejlődés a hozzá nem értés, vagy éppen a nagyon is hozzá nem akarni értés miatt inkább helyben járás. Lehet tengernyi interjúban fejlődésről dumálni, de elképzelés, szakértelem, tudatos tervezés és tettek nélkül az emberek az általuk megtapasztalt értékükön kezelik a helyzetet. Elmennek vagy csak egy bizonyos „értékhatárig” hajlandók Kőbányán élni. A többi lózung és parasztvakítás.

És nem, nem savanyú a szőlő! Az „elbakkantott”, több mint hat év egyik nagyon is észrevehető eredménytelensége: még mindig nincs Kőbányának igazi városközpontja. Ahol a legfontosabb helyek egymás közelében vannak, és nem kell kilométereket megtenni a hétköznapi élet feladatainak megoldása közben, ahol zajlik a kerület „hivatalos” és nem hivatalos közösségi élete.

De ne legyek telhetetlen: lett egy szupermodern, rozsdamentes acélklotyó a sétány melletti salakos parkolóban…
Hírek