A Szent László Napok alkalmából számos kőbányai vehetett át kitüntetést a kerületért végzett kiemelkedő munkájáért – amelyhez ezúton is gratulálok nekik –, viszont a jeles rendezvény „farvizén” még egy rendkívüli, több kutyatartót érintő dolog történt.

Megjelent ugyanis az a kiadvány, amelyet a közelmúltban egy képviselő-testületi tanácskozáson a polgármester beharangozott. Akkor azt ígérte, ebben a kiadványban minden szerepel majd, amit egy kerületi kutyatulajdonosnak tudnia kell. Nagy érdeklődéssel forgattam a Kőbányai kutyás kalauzt (ez a címe a kiadványnak), hiszen még számos kérdés nem tisztázott az önkormányzat s a kutyatartók között.

Ahogy azonban olvastam a színes brossurát, egyre több hiányérzetem támadt. Pedig elég jó a bevezetője. Egy Mahatma Gandhi idézetet választott mottójául az önkormányzat: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik”. És ezt épp’ az az önkormányzat írja le, amelyik négy sorban elintézte egy rendeletében az ebek kitiltását több parkból teljesen, máshonnan nagy nyomásra csak 80 százalékban! Ha annak idején nem teszem szóvá a testületi ülésen ezt, illetve a rendelet pongyolaságát látva nem szerveződik civil mozgalomba a kőbányai kutyás társadalom, talán csak június elsején döbbentek meg volna sokan a „tervszerű és a kutyások érdekeit szolgáló” változásoktól. Na és ha nincs ez az elemi erejű felzúdulás, akkor vélhetően csak az addigi rossz állapotú kutyafuttatók maradtak volna, ahogy azt a múlt év decemberi testületi összejövetelen lehetett hallani.

Mára az önkormányzat vezetése már úgy emlékezik – és ezt vastagítottan ki is emeli a szövegben –, hogy „egy olyan Kőbányáért dolgozunk, ahol a kutya egyenrangú tagja közösségünknek”. Hát kérem, az elmúlt fél év után mindenkinek szíve joga ezt úgy megítélni, ahogy akarja!

Az év elején minden PR-es módszerrel igyekezett a városvezetés elbagatellizálni a kutyakérdést, majd jött az ígéretcunami és a látszatcselekvés. Homokot vitettek a tré állapotú kutyafuttatókba, gyorsan összehívtak egy egyeztetésnek nevezett valamit (ahol már előre megírt sajtókommüniké várta a résztvevőket), felvonultatták a kutyaiskolákat (pedig a rendeletnek semmi köze nem volt hozzájuk), ott voltak az állatmentők (pedig a rendelet négy sorának semmi köze nem volt hozzájuk sem), ott volt a kerületi állatorvos is (pedig a parkokból való kitiltás nem igényelt orvosi beavatkozást), és ott volt három ismerős kutyatulajdonos is. De nem voltam ott én, a problémát felvető képviselőként – valószínűleg azért, mert a szocialista párt színeiben kerültem a testületbe. Nos, akkor melyikünk is akart a kezdetektől politikai hasznot kovácsolni, melyikünk is a politikai haszonleső?

Sajnálatosan azt kell gondolnom, hogy a polgármester az elejétől fogva engem akart legyőzni politikailag, megregulázni, nem pedig az adott problémát megoldani. Jól mutatja ezt a későbbi személyeskedés, sértegetés, megalázási szándék mind az ülésteremben, mint a trollok által a neten. Én a szakmai és tényeket firtató kérdésekre nem hallottam, nem olvastam szakmai és tényszerű válaszokat – csak duzzogás volt a reakció, hogy én ezeket a kényes kérdéseket fel mertem tenni. Mint a kilenc kutyatulajdonos sem kapott semmiféle érdemi választ a májusi közgyűlésen elmondott észrevételeikre.

Így maradt a rendelet azzal a bizonyos négy sorral és mára mellékleteivel, amelyet a kiadvány így említ meg: „A kerületben június 1-től hatályos előírások egy átfogó keretrendelet részei, amelyek a meglévő szabályok betartását és a kutyák által szabadon használható területek megnégyszerezését írják elő.”

Első olvasásra azt hittem, hogy titokban mégis egy új rendelet született, csak azon csodálkoztam, hogy hol voltam én akkor, mikor ezt a négyszerezést rendeletbe foglalta a testület. Merthogy abban a négy sorban ilyen nincs, az biztos. Egyébként hosszú időn át pont ezt is kértük, hogy egészüljön ezzel ki a rendelet. A valóság az, hogy a polgármester – stílszerűen – kutyafuttában kijelölt minden egyeztetés nélkül néhány parkban úgynevezett szabad kutyafuttató területet, máshol meg június végén kerestek aktivistákat, hogy ugyan már, tegyenek javaslatot erre.

Mielőtt félremagyarázzák, ezzel az a baj, hogy nem volt előzetesen véleményeztetve az érintettekkel, másrészt meg június végén, a rendelet hatályba lépése után próbálják menteni a menthetőt. De hát az önkormányzat vezetésének ezen megállapítása is csak olyan, mint a következő mondat: „Az elképzeléseket minden kerületi kutyaiskola és több civil fórum is véleményezte.”

Hogy a kutyaiskoláknak mi a franc közük van ahhoz, hogy a kutyatulajdonosok hogyan sétáltatják, futtatják a kutyájukat máig sem tudom. Az ő dolguk az ebek (és esetleg gazdáik) szakszerű oktatása, kiképzése. Ezt saját kereteik között teszik meg. Aki fizet, igénybe veheti a szolgáltatásukat. Ez olyan, mintha a pék mondaná meg, hogyan egyem a zsíros kenyeremet. Hiszen tessék már végre megérteni, a rendelet négy sorában nincs szó felelős kutyatartásról, póráz nélküli sétáltatásról, kiképzett, engedelmes ebekről, stb! Csak a tiltásról!

Kár belemagyarázni olyan dolgokat, amiben a többség egyetért, soha nem is vitatta, és csak egyre jó: a valóságról elterelni a figyelmet. Nem arról kell beszélni, hogy össze kell-e szedni a kutyapiszkot vagy sem –  persze, hogy össze kell, ez trivialitás. Aki meg ezt nem teszi meg, azt büntetni kell! A felelős kutyatartásban a kutyások döntő többsége – velem együtt – partnere az önkormányzatnak. Csakhogy a rendelet nem ezt mondja és sugallja!

Mára a kutyások két civil szervezetet is létrehoztak több száz taggal. Lenne kivel egyeztetni a rendelet kapcsán. Továbbra is hiszem, hogy szükség lenne egy valóban átfogó – és a ténylegesen érintettekkel előzetesen egyeztetett – ebrendeletnek, amely nem csak a blöffökben szabályozza a kutyatartás kérdéseit. Ha az önkormányzat nem csak elvenni akar a büntetések útján a kutyásoktól, akkor javasolnám, hogy fontolja meg: a rászoruló kutyatulajdonosokat anyagilag hozzásegíti a kutyájuk alapvető képzéséhez. Ekkor már lenne értelme a kutyaiskolák bevonásának!

De amíg nem szabályozzuk le, hogy mit értünk szabad kutyafuttatón, addig csak a kalauz 3. oldalán valós az állítás: „A Kőbányai Önkormányzat rendelete megteremti annak feltételeit, hogy az eddiginél jóval nagyobb területen mozoghassanak a kutyák szabadon.”

Magyarán nem elég négy táblát kihelyezni, hogy itt mától szabad kutyafuttató van, ezeknek a technikai feltételeit is meg kell teremteni. Hogy mik ezek, ebben is konszenzusra kell jutni. A teljesség igénye nélkül: kutyaitatók, -játszótér, -vécé árnyékos rész, gépkocsik kitiltása, bokor, fa, stb. Ma például az Óhegy-park füves katlanjában egy rosszul záródó itatócsap működik, minek következtében középen állandó dagonya van. Egyrészt a kutya őse minden hiedelemmel ellentétben nem a mezei nyúl, hanem a farkas, és az ugye erdei állat. Az erdőben nem csak fű van, hanem bokor, csalit, fák. Ezt igénylik a kutyák, ha kedvükre akarunk tenni. Tréfásan azt mondtam egyik barátomnak, legalább egy kiszuperált tűzcsapot kitehetnének, hogy a kan kutyák is természetesen tudjanak „kisdolgozni”. Másrészt volt olyan időszak, mikor több autó volt a területen, mint kutya. Gondolom, nem kell ecsetelni ennek veszélyét.

Azért az önkormányzat ebben a kiadványban jelzi, hogy „a főváros legnagyobb kutyafuttató területe jön létre 90 ezer négyzetméteren”. Tehát szerencsére nem azt írja, hogy „jött létre”, mert ez még nem az. Ha már eddig elmulasztotta az önkormányzat kikérni a kutyagazdik véleményét a rendelettel kapcsolatban, akkor itt a lehetőség, hogy a kutyafuttatók ügyében ezt megtegye.

Folyt. köv.

TÉNY+

A kiadvány egyelőre csak papíron, "szórólap" formájában elérhető. A kobanya.hu-n még említve sincs, hogy megjelent.